2015. 12. 30.

Kritika #11 - Il Capitano


Na, drága gyerekek, visszatértem! 
Tudom, tudom, elég HOSSZAS kihagyás után, de valamiért
megjött a kedvem ahhoz, hogy másokat kritizáljak. 
(Viszont ez a blog, megúszta!) 



   Na szóval, vágjunk is bele...
Ha régóta nyomon követed a blogunkat, tudhatod, hogy vérszomjas vagyok és kritikák terén mindig a torokvágásért szorítok. Durva? Lehet, de igaz! És kezd elegem lenni, hogy a te blogod is olyan, amibe NEM TUDOK belekötni! :) 
   Kinézet: Bevallom, többször is jártam már a blogodon. Beleolvasgattam, de végül mindig elhagytam a linket. *taps nekem* Rendszeres látogatója vagyok a DA-nak, de nagy örömmel tölt el, hogy ez nem egy elpocsékolt design amit betettek egy olyan sztorihoz, aminek semmi köze a történethez. Remélem értesz... 
 Ha egy ember fellép egy blogra, az első aminek meg kell ragadnia az a fejléc. 
 Ha megnyitom a(z) Il Capitano c. blogot, egy igényes és titokzatos fejléccel találkozok, ami elmondja amit kell. Természetesen az első ami egy ember eszébe jut, a Cirkusz. Tökéletes üzenet egy fejléchez. Nincs túlozva, se csókok, se nyálas szövegek, se habos - babos szegélyek amik már inkább cikik, mint csinik. A színek szépen harmonizálnak, az alap szöveg krémszíne igazán érdekes és kellemes, ezerszer jobb, mintha fehér vagy fekete lenne. A modulok rendben vannak, ha lehet akkor annyi, hogy én a helyedben egy picit feljebb tettem volna a feliratkozókat, hogy az ember pont beleessen ha belép. :) 
 10/10*
   Történet: Először is, milyen gyakran jönnek újabb részek? A legújabb rész, 43. fejezet, December 28-án jött fel, ami azt jelenti, hogy eléggé gyorsan haladsz, ha leszámítjuk azt a hosszas kihagyást két rész között, hisz a legutóbbi bejedzésed novemberi. A kommenteknél olvastam, hogy a vizsgák miatt nincs időd, és meg is értem, hisz kell egy fontossági sorrend az ember életében. Őrült lennél a tanulást hanyagolni... :) 
Egyedi történet, nem egy csöpögős szerelmi történet és nem is egy agyoncibált fanfiction. (Bevallom, remegtem, miközben lejjebb és lejjebb lapoztam, hátha a pofámba vigyorog egy 1D-s fiú.) 
Tetszik, hogy egy teljesen új világot mutat be, amit csak kevesen ismerhetnek. A helyesírás terén egy - két kisebb elírás ami lehetséges, hogy nem nagy dunszt, mégis, gondolom azért ez is beleszámít.
5/4
   Tanácsaim: 
  • Mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos a kifejtett fogalmazás, hogy az olvasó átérezhesse a helyzetet. Mégis, szerintem néha az is megteszi ha pár szóval burkolsz, nem kell a végtelenségig fokozni, hogy milyen volt a helyszín. (Egyáltalán nem sértésnek szántam!) 
  •  Ha nem tudsz mindenféleképpen sietni a részekkel, akkor ne utólag kérj elnézést, inkább szólj előre. 
 
   Utólag is elnézést kérek azért ha megbántottalak, nem állt szándékomban, ne add fel és semmiképp se hagyd abba! Csak így tovább! 
Nagy ölelés: 

Kritika #1 - Kathrine

Sziasztok! 
Elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, sajnos rengeteg dolgom volt eddig. Így késő este szeretném véleményezni Kincső Eszter blogját, melynek címe Kathrine.






Kinézet: Mivel rendszeres látogatója vagyok a  Deviantartnak, azonnal rájöttem hogy a sablont és a fejlécet nem te készítetted. (megjegyzem: sajátként tűntetted fel! - többek közt a fejlécet is) Jillnek mindig is gyönyörű munkái voltak, viszont ez különösen nem tetszik, mivel a háttér helyett felkiáltó jelek vannak, tehát a háttér rossz. Rátérve a modullokra, eléggé hiányosak, többsége feleseges és lengyel (javíts ki ha tévedek) nyelven van! Továbbá nem értem miért van két menüd - egy az oldal tetején, egy pedig az alján. Mást nem is tudnék hozzáfűzni a kinézethez, mert ugye nem te készítetted. Befejezésként egy pár szót a modullok elrendezkedéséről:
-Fülszöveg
-Menü
-Információk
-Rendszeres olvasók
-Chat
-Cserék
-Versenytábla


Történet:  Először is, mikoolt utoljára fejezet? 2015. szeptember 28.-án. Lassan négy hónapja.. Nincs bevezető. Semmit sem tudunk meg Kathrine eddigi életéről, mielőtt gimibe indult volna. A fülszöveg elolvasása után azonnal a Szent Johanna Gimi történetére következtettem, és igazam is volt. Az események, a beszélgetések, pontozások a nap végén. Úgy éreztem magam, mintha egy rossz könyvmásolatot olvastam volna! Természetesen vannak benne eltérések is. Szerintem sokaknál megesett, hogy más történetére alapult a sztorija. Szabad ihletet meríteni, de ajánlatos átfomálni teljes egészében a történetet! A fejezetek hossza túl rövid.


Helyesírás:  Sok helyen hibázol, túl sok vesszőt raksz, ismételed a szavakat, és mosolygós és szomorú emotikonokat használsz a szövegben! Túl bonyolult lenne ezt így elmagyarázni, bemásolok egy részletet az első fejezetből. 

HELYTELENÜL:

"Na...Most hogy ilyen mondatokkal kezdtem a naplómat, vágjunk is bele. Biztos nem olyan nehéz! Első sorban Kathrine vagyok, 14 éves. Most fogom kezdeni a gimit, és, valljuk be, kicsit izgulok. Új suli, új barátok. És új tanárok. Azért remélem mindenkivel jól ki fogok jönni :)A régi sulimban nagyjából minden oké volt, de most nem fogom elszúrni."


HELYESEN: 

" Szóval, el is kezdeném a naplómat. Kathrine vagyok, 14 éves. Szeptemberben kezdem a gimit és bevallom, kicsit izgulok. Új iskola, barátok és tanárok. Remélem mindenkivel jól ki fogok jönni. Általánosban nagyjából minden rendben volt."

Egyes részeknél hanyagolni kellett a vesszőket, kerülni a szóismétléseket, átírni a mondatokat.


HELYTELENÜL:

"A Facebook fullon volt, a régi barátaim mind be vannak parázva, na és persze egy halom "Sok sikert!" üzenet is vár."


HELYESEN:

"A facebook fullon volt, a régi barátaim mind izgultak, természetesen egy halom "Sok sikert!" üzenet is fogadott.


Részletek a második és a harmadik fejezetből:
HELYTELENÜL:

"Mai nap szinte kipattantam az ágyból izgalmamban. Gyors reggeli, zuhanyzás, és fogmosás után, az ünneplőmet vettem fel. Utálom az ünneplőt. Még meleg is van. Felkapom az iskolatáskám, és kiviharzom a házból."    - nem értem, ha múlt időben írtad, miért folytattad jelenben?

HELYESEN:

"Ma szinte kipattantam az ágyból izgalmamban. Gyors reggeli, zuhanyzás és fogmosás után az ünneplőmet vettem fel. Utálom az ünneplőt. Meleg van hozzá. Felkaptam az iskolatáskám és kiviharoztam a házból."


HELYTELENÜL:

"A suli szerencsére nincsen messze, 5 perc alatt gyalog is odaértem. Na de ami a sulit illeti...Csodálatosan fel volt díszítve. A világos épületen nagyon szépen nézett ki a fekete, és a vajszínű szalagok sokasága."

HELYESEN:

"A suli szerencsére nincs messze, 5 perc alatt odaértem. Az intézmény csodálatosan fel volt díszítve."
Amint láthatod, egyes részeket automatikusan töröltem a mondatból, mivel feleslegesnek véltem.


Lezárásképpen pár tanács:
  • Ahhoz, hogy bővíteni tudd a szókincset sokat kell olvasnod! Blogokat, könyveket, újságcikkeket.. ami a kezedbe kerül!
  • Ha nincs inspirációd, nézz fel erre az oldalra. Egy-egy kép akár segítségül is szolgálhat a fejezet megírásához.
  • Nézd át a régi könyved, ha nem vagy biztos valamiben. Van rengeteg internetes helyesírást ellenőrző oldal, mint pl. a szinonimaszótár.hu!

FONTOS! A kritika nem volt sértő jellegű, csupán építő jellegű! 
Köszönöm hogy tőlem rendeltél:)



Stephanie P.

2015. 12. 26.

Egy kis cikk

Mikor rossz egy kritika? Vagy mikor rossz maga a kritikus? A következő cikkben kicsit rávilágítok a dolog lényegére! Húú, de gagyi köszöntő.

A kritikaírásról

A bloggerek nagy előszeretettel kérik más emberek segítségét, ha esetleg véleményt szeretnének a szóban forgó blogról vagy tanulnának valami újat tőlük. Akinek jó az oldala, amit működtet, annak meglesz az eredménye. A kritikus agyon fogja dicsérni a történetet és ez ilyenkor mindig jó érzés annak a szerkesztőnek, írónak, aki kérte a kritikát. Ez egy fajta önbizalmat ad, hogy ne hagyja abba, mert igenis jó.
Azonban mi történik abban az esetben, ha az író nem azt a kritikát kapja, amelyre számított?

      1.      A kritika túl rövid

Tegyük fel, hogy – ebben az esetben – Loreen kritikát kér a blogjáról. Kíváncsi a véleményre, tanulni akar, azonban csalódnia kell, amikor csak ennyit lát feltüntetve az oldalon.

Fejléc: Hát ez gyönyörű! Nem találok szavakat!
Design: Nem is láttam még ennél szebbet! Nagyon jól mutat! 
Történet: Húú, ez csúcs! Ne hagyd abba! Csak így tovább!

Loreen lejjebb görget, abban a reményben, hogy vannak további bejegyzések, azonban végképp lelombozódik, amikor látja, hogy nincs. Azt sem tudja, hogy egyik szeme sírjon-e vagy nevessen, így
inkább csak ír egy kommentet, amelyben megköszöni, és tulajdonképpen ennyi. Nem tud meg semmit a kritikából, csak annyit, hogy a bloggerinának tetszik. De még csak azzal sincs tisztában, hogy mi az oka annak, hogy elnyerte a tetszését! Nem tért ki semmire. Ez még a jobbik változat. Én már találkoztam olyannal, aki ugyanilyen röviden leírta, hogy itt-ott vannak helyesírási és egyéb problémák, de majd belejön. Könyörgöm, emberek! Ha nem írja le a kritikus, hogy miben talált hibát, akkor a blogger nem fog tudni javítani! Az úgy csak ront a helyzeten. Egy kritika lehet rövid, de legalább tartalmazzon alapvető tényezőket! Ez olyan, mint, mikor a nagyanyám süt egy süteményt, én pedig: „Hát ez nagyon finom, de legközelebb jobban csináld meg, mert nem lett elég finom” Tud ő ezzel valamit kezdeni? Nem. Miért nem? Hát mert nem tudja, hol hibázott. Túl sok a liszt? Kevés a tej? Túl édes? Vagy esetleg nem az? Ha egy kritikus azt mondja, jó, De stb… akkor fejtse ki a hibákat, ne pedig csak félmondatokban magyarázza el az egészet.

      2.      A kritika terjedelme, hossza megfelelő; a kritikus kitér a lényegre, DE mindezt rosszul csinálja

Lena új blogot nyitott. Miután publikálja első tíz fejezetét és úgy érzi, a designnal is meg van elégedve, keres egy oldalt, ahol aktív a limit a kritikáknál. Miután megtalálja Luc Ernát kér is tőle egyet. A kritika pár napon belül elkészül és Lena rendkívül boldog lesz, mikor látja, hogy a kritika kifejező, érdekes és tanul belőle. Aztán borul a bili, mivel kiderül, hogy bár a bloggerina nagyon sokat dolgozott a kritikával, az mégsem elég hiteles. Ugyanis kitér a hibákra és javítja is őket, de rosszul. Például azt a mondatot, amit Lena jól írt le, átírta úgy, ahogy ő gondolja, hogy jó lenne. A bloggerina nincs tisztában a helyesírási alapelvekkel, nem tudja, hogy mikor, hová kell vessző, és így nemcsak az ő munkája veszett kárba, de még annak is csak rontott a helyzetén, aki hozzá fordult. Ezért tanácsolom, hogy: nézzünk utána mindig, hogy kitől rendelünk. Ha látjuk, hogy az adott blognak van húszezer olvasója, attól még nem biztos, hogy a kritikus jó munkát végez. Olvassuk el néhány munkáját, történetét; mutassuk meg másoknak is, vagy kérjünk véleményt az adott kritikusról, mielőtt még rossz munkát kapnánk! Én alapból nem rendelek olyantól, akinél látom, hogy a kritikája nagyon rövid, mert az teljesen biztos, hogy nem tartalmaz fontos dolgot. Mármint nem a féloldalas kritikára gondolok, hanem a néhány sorosokra! Ha a blog tökéletes is, néhány sor akkor sem elég arra, hogy leírjuk a véleményünket! Minimum fél oldalt kell arra is szánni; ha pedig tartalmaz hibát, akkor egy igényes kritika minimum két-három oldal Times New Roman betűtípusban, tizenkettes méretben, és Word dokumentumban. 

      3.      Minden remek: a kritika jó, a hibát feltüntetve, a terjedelem megvan, de az illető nem jelez vissza

Most egy másik példával szolgálnék. Szóval, ez az a pont, ahol én is a falra tudnék mászni. Vagyis nem akarok senkit megölni, nem vagyok dühös, csak szomorú. Tegyük fel, hogy adott Para Zita, aki megír egy kritikát. Végigolvassa a fejezeteket, tüzetesen átrágja magát a karaktereken és megír egy körülbelül 2000 szavas kritikát. Csinál képernyőmentést is a blogról, hogy az olvasók megtalálják; zölddel javítja a hibát és vastagon kiszedi azokat a részeket, ahová fel szeretné hívni a figyelmet. Ha nem biztos benne, hogy azt a szót, amit néz, valóban úgy írnak-e, megnézi az interneten, és csak utána rakja biztosan oda azt az esetleges szóközt, vesszőt. Mikor ezzel megvan, boldogan kiposztolja a blogra, és jó érzéssel tölti el, hogy valakinek segíthetett.
Néhány órával később frissíti az oldalt. A statisztika mutatja, hogy már huszonnyolcan elolvasták a kritikát, azonban egyetlen egy megjegyzés sem érkezett, annak ellenére, hogy ő szólt a bloggerinának. Egyetlen egy kis észrevétel sem érkezett az órákig tartó munkájára. Még egy „bocs, kösz” sem. Sőt, egy nappal, egy héttel és egy hónappal később sincs még ott az a várva várt komment. Azt sem tudja, hogy abban a huszonnyolc emberben benne volt-e a blog tulajdonosa. És elönti a szomorúság, hogy még csak meg sem köszöni a segítségét. Mert nem írott szabály, hogyha valaki most ír egy kritikát, akkor a bloggerinának kutya kötelessége kommentet írni, de azért mégiscsak segítséget kap egy teljesen idegentől. És ez az idegen mást is csinálhatott volna abban a néhány órácskában, de ő pont a te kritikáddal foglalkozott. És mivel mindenkinek jól esik, ha valaki köszönetet mond, a kritikaírók napját is feldobja egy-egy ilyen komment.


Remélem, érdekesnek bizonyult a cikkem és akad olyan, aki átérzi a helyzeteket, vagy egyetért velem! Köszönöm, hogy elolvastátok!