2016. 02. 06.

Kritika #12 - You must lo me harder


Na, drága gyerekek, visszatértem! 
Tudom, tudom, elég HOSSZAS kihagyás után, de valamiért
megjött a kedvem ahhoz, hogy másokat kritizáljak. 
(Viszont ez a blog, megúszta!) 

KATT IDE!


   Na szóval, vágjunk is bele...
Ha régóta nyomon követed a blogunkat, tudhatod, hogy vérszomjas vagyok és kritikák terén mindig a torokvágásért szorítok. Durva? Lehet, de igaz! És kezd elegem lenni, hogy a te blogod is olyan, amibe NEM TUDOK belekötni! 

Kinézet: Bevallom, a te blogod számomra teljesen új. *taps nekem* Annyi baj van vele, hogy DeviantArt ezért inkább továbblépek. 

Történet: Először is, milyen gyakran jönnek új részek? Az első két rész alapján igazi írógép vagy, ezért pedig gratulálok. Örülök, hogy engem választottál Zsófi, hisz ha esetleg más blogról rendeltél volna, ott elkönyvelték volna a blogot egy sablonos sztorinak. DE NEM AZ! A történet elején megismerkedünk Verával, a teljesen átlagos tinédzserrel, aki egy egész különös családba született, túlságosan furcsa szülőkkel. És mint minden történetben, megjelenik a legjobb barátnő, aki ebben az esetben Fruzsina, egy őrült és belevaló csaj, az olvasóid egyik kedvence. A történet során megismerjük Márkot, aki még engem is megragadott. Aki azt hinné, hogy ez egy SZJG utánzat, az ássa el magát, mert NEM! A Varga Stefánia Gimnázium kilencedikeseinek élete már elsőre is borzasztó izgalmasnak ígérkezik, ezért rám számíthatsz. Teljes mértékben MAGYAR sztori.

10/9 

  • Tanácsaim: Ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják, hogy a történet sablonos. Nem az!
  • A moduloknál lehetne több választék, az érdekesség kedvéért. 
  • Később próbáld meg a saját designt, esetleg rendelj. 
Utólag is elnézést kérek azért ha megbántottalak, nem állt szándékomban, ne add fel és semmiképp se hagyd abba! Csak így tovább! 
Nagy ölelés: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése