Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy leginkább egy véleményre van szükséged, érdemes-e folytatnod a blogot. Így hát nem is kritikát írtam, inkább véleményt - bár a többi kritikám is vélemény, na mindegy, mellékes. Nem is papolnék a kinézetről, habár nagyon foghíjas a menüd; így a lényegre térek, mégpedig magára a történetre, és arra, ahogyan közlöd azt.
Rögtön A történetről. Először egy hatalmas káoszt láttam. Egyik helyről a másikra ugrottál, és nem csináltad túl jól. Desireeről tényszerűen beszéltél, nem akartál túl sokat beszélni róla, de higgy nekem: az, hogy hány éves, a legkevésbé sem érdekelne. A fülszöveged egy tipikusan agyonírott gimis sztorit festett elém. Új srác, titkok, szerelem, döntések, sírás, vagy épp hepiend ésatöbbi. Van erre egy nagyon jó szó, de azt hiszem anélkül is tudod mire gondolok. Cseppet sem keltette fel az érdeklődésem, sőt. Hasonló érzésem volt a prológussal kapcsolatban is.
No, de kezdjük az elején.
,,A bal oldala még nem volt foglalt, a padtársa az első sorban cseverészett néhány másik osztálytárssal.'' A jobb oldalán volt a hátizsákja, és a bal oldala nem volt foglalt. Akkor meg miféle padtársól beszélsz? Ez egy picit vicces volt.
,,Soha senkit nem szeretett még annyira, mint ezt a fiút, aki csak úgy berobbant a gólyatáborban azzal, hogy utálja őt, mindenféle különleges ok vagy háttér információ nélkül, hiszen még egymás nevét sem tudták, ez volt az első találkozásuk.'' Tehát el kezdtél beszélni a lány gimis éveiről. Hadd javítsalak ki: Soha senkit nem szeretett még annyira, mint azt a fiút, aki csak úgy berobbant a gólyatáborba azzal, hogy utálja őt, mindenféle különleges ok vagy háttér információ nélkül, hiszen még egymás nevét sem tudták, az volt az első találkozásuk.
Nem fogom mindenik hibád kiemelni, hiszen nagyon sok hasonlót találtam, és még csak a prológusnál járok. Összességében nagyon sablonos lett, tipikus reggeli nap, a lány gondolkodik a zavaros múltjáról, és így kihasználva próbálod elmeséli mi történt vele, de mintha csináljam - ne csináljam dilemmába szenvednél. Mondanád, de mégse. Szóval eléggé zavaró volt ez a túlzott homályosítás, plusz pitinek találtam, hogy egyszerre leírnád, mi történt vele, minthogy a történet során bontakozzon ki az egész. Nem is piti, amatőr.
Az első fejezetben terjedelmes leírást kapunk az osztályteremről. Nem tudom miért, de egy picit nyersnek tűnt az egész. Ky egy nagyon fantasztikus csávesznek ígérkezett, de nem is tudom... mintha idővel elveszítette volna azt az értéket, és figyelmet, amit Des szentelt rá.
Azt hiszem túlságosan belefeledkeztem.:D Nem egy kritika, csak vélemény. ÉS a véleményem lényege a következő:
Soha, semmilyen körülmények között ne hagyd abba az írást!
Tény, hogy még nem megy annyira jól, de csak úgy tanulhatsz, ha folyamatosan csinálod. A történeted nem valami eredeti, sőt néha csapongó is, gyakran te magad se tudod merre vinnéd a szálakat, de kezdetnek nem rossz - már ha ez kezdet. Ajánlom, hogy vázlatolj, nézd meg jól, hogy kit merre mozgatnál. Emellett persze olvass sokat, és igyekezz minél több írástechnikát magadba szívni.:D
Ha szereted csinálni, és felteszem ez így van (,,mindenem az írás''), tényleg kár lenne itt befejezni. Biztosan az olvasóhiány vagy a visszajelzések hiánya keltette benned ezt a feladom-érzést, de ezt eltudhatod a kevés reklámnak is. Ugyanis, megfelelő reklámmennyiséggel több látogatót, esetleg több olvasód is akadhat.
Azt javaslom kérj tanácsot mielőtt kiadnád az írásod, vagy olvasd végig te magad hangosan saját magadnak. Na ez furán hangzott, de hidd el, segít. Helyesírási hibákat nem találtam, legalábbis nem olyan sokat. Egy kicsit több figyelem, és idővel a fogalmazás is jobban, gördülékenyebben fog menni.:)
Sok sikert, és kitartást! <3
Beatles lány blogját ITT olvashatjátok.^^
Nagyon szépen köszönöm az őszinte véleményt, értem, hogy mire gondoltál mikor írtad, mégis más volt ez, mint egy kritika.:)
VálaszTörlésTalán azért is érzékelhető ez az összevisszaság, mert úgy írok, ahogy érzem magam, általában pedig csak akkor írok, ha valami baj van.. Ördögi kör, de már kinőttem az "életem az írás" korszakomat, az úgy egy éve lehetett aktuális, akkor még láttam értelmét, de beláttam hogy ha ezzel akarok hivatásszerűen foglalkozni, nem lesz jövőm, úgyhogy nem is veszem már komolyan.
Sajnálom is ezt, ezért kértem véleményt, és ha jutok egy kis levegőhöz (végzős vagyok a gimiben) átnézem az eddigi részeket és odafigyelek arra, amit írtál!
"Ky egy nagyon fantasztikus csávesznek ígérkezett, de nem is tudom... mintha idővel elveszítette volna azt az értéket, és figyelmet, amit Des szentelt rá." ehhez csak annyit fűzök, hogy akiről formáztam Ky-t, azaz az alapját a figurának adta, kiderült róla, hogy egy nagy szemét alak, és úgy látom ez tudat alatt is kihatott a történetbeli szereplőre, pedig teljesen külön alakokként élnek a fejemben. Nem is vettem észre, ezt azért jegyeztem meg mert elég durva ilyeneket látni egy külső szemlélőtől!
Nagyon hasznos volt a véleményed, amint lesz hozzá erőm és időm, átnézem az egészet és addig is nagyon szépen köszönöm hogy ennyit írtál és a lelkesítő szavakat! <3
Nem is tudom mit mondhatnék...
TörlésEgy picit olyan, mintha rólam írták volna.:D Tudom, hogy néha jobban esik akkor írni, amikor annyi minden összejött, és tele vagy gondolatokkal, érzésekkel, de pont hogy ilyenkor kell leállni. Nekem is nagyon sokszor tett keresztbe ez az írásingadozás. Azt hiszem, én pont hogy ebből nőttem ki.:D
Köszönöm, hogy ezt így leírtad, őszintén örülök, hogy segíthettem!^^
Nagyon szívesen.<3