 |
| Road Into The 80s |
K i n é z e t, m o d u l o k: Amint láttam, a design nem a te munkád, szóval nem tudom eldönteni, írnom kéne-e róla. Mindenesetre, megveregetheted Apollonia Cartell vállát, ugyanis csodás munkát végzett! Nagyon tetszik az a homályos, elmosódott, lilás-kékes fejléc. Az egész olyan, mintha valami pacás emlékkép lenne, valami elképzelt dolog, komolyan fantasztikus! Talán Halsey Greta lehetne egy picit élesebb, vagy jobban kiemelt.
Könnyen átlátható, letisztult kinézeted van, és minden szükségessel rendelkezel. Nincsenek fölösleges modulok, de szerintem az Archívumot nyugodtan kiszedheted, hiszen ott van a Részek oldal; sőt hiányozni sem hiányzik semmi, talán egy chatbox, de szerény véleményem szerint ez nélkülözhető. Csak gondoltam megjegyzem, ugyanis néha hasznos tud lenni.
F ü l s z ö v e g, t r a i l e r: Mindkettővel ugyanaz a problémám volt: a történeted elejét bemutattad. Elmondtad, hogy meghal az édesanya, a lány elköltözik, dolgozat, visszautazik, és ezzel le is lőtted az első néhány fejezeted. Az a kis kedvcsináló videót sokkal jobban élveztem, mint az előzetesed.
A fülszöveged hosszú, és tartalmas, az egyetlen gondom vele a fent említett dific. Egyébként, felkeltette a figyelmem, és több, mint valószínű, hogy belekezdenék a blogod olvasásába.
H e l y e s í r á s, f o g a l m a z á s: A lehangoló érzelmeket zseniálisan bemutatod, és átadod, de a boldog pillanatokkal nagy gondban vagy - nem mintha annyi boldog pillanatot szőttél volna bele.:D
Sőt, néha olyan érzésem volt, mintha szándékosan egy ilyen szürke felhőt építenél minden jelenet köré, hogy véletlenül se tudja elfelejteni az olvasó Greta veszteségét. De erről majd a történetnél.
A helyszínek leírását, a képkockák felvezetését mind jól csinálod, de néha nem a lényegre fókuszálsz. Tehát egy kevésbé fontos jelenetet aprólékosan leírsz, míg egy főbb szálat néhány sorba lerendezel.
Helyesírási hibákat nem találtam, de aztán rájöttem, hogy van bétád.:D
T ö r t é n e t: Maga a történet valami fantasztikus! Van egy szál, amin fut az egész, és azon belül is tagolódik. Személy szerint, imádtam a visszautazós részt, és azt a '80-as éveket, amit te mutattál be. Nem mondom, igyekeztél átadni annak az időnek a hangulatát, de sajnos ez nem mindig ment. Általában a párbeszédeknél éreztem egy kis csapongást, de ez nem volt annyira katasztrofális, hiszen a többi jelenetnél szinte haraptam azt a bizonyos illatot.
Amit nagyon nem tudtam elfogadni, az a történet eleje volt. A prológus-első fejezet-második fejezet nagyon fájdalom központú volt, szinte megjátszásnak éreztem, vagy inkább rögeszmének. Mintha Greta mondogatta volna magának hogy na most szomorúnak kell lenned. Egy idő után vontatottá vált ez a menet, és azt hiszem csak rosszabbá tette, hogy ismételgeted magad. Néhány helyen ugyanazokat a szavakat használtad, ugyanolyan szókapcsolatokban, ugyanolyan monológokban.
Persze, mindenki képes fejlődni, és megfigyeltem az első, és az utolsó fejezeted közti különbségeket. Egy picit több odafigyeléssel nagyszerű blogod lesz, nagyszerű történettel!
Remélem segíthettem, és szörnyen sajnálom ezt a hatalmas intervallumot, amit el kellett viselned a saját csigaságom miatt. Sok sikert, kitartást, és olvasókat!
A fülszöveged hosszú, és tartalmas, az egyetlen gondom vele a fent említett dific. Egyébként, felkeltette a figyelmem, és több, mint valószínű, hogy belekezdenék a blogod olvasásába.
H e l y e s í r á s, f o g a l m a z á s: A lehangoló érzelmeket zseniálisan bemutatod, és átadod, de a boldog pillanatokkal nagy gondban vagy - nem mintha annyi boldog pillanatot szőttél volna bele.:D
Sőt, néha olyan érzésem volt, mintha szándékosan egy ilyen szürke felhőt építenél minden jelenet köré, hogy véletlenül se tudja elfelejteni az olvasó Greta veszteségét. De erről majd a történetnél.
A helyszínek leírását, a képkockák felvezetését mind jól csinálod, de néha nem a lényegre fókuszálsz. Tehát egy kevésbé fontos jelenetet aprólékosan leírsz, míg egy főbb szálat néhány sorba lerendezel.
Helyesírási hibákat nem találtam, de aztán rájöttem, hogy van bétád.:D
T ö r t é n e t: Maga a történet valami fantasztikus! Van egy szál, amin fut az egész, és azon belül is tagolódik. Személy szerint, imádtam a visszautazós részt, és azt a '80-as éveket, amit te mutattál be. Nem mondom, igyekeztél átadni annak az időnek a hangulatát, de sajnos ez nem mindig ment. Általában a párbeszédeknél éreztem egy kis csapongást, de ez nem volt annyira katasztrofális, hiszen a többi jelenetnél szinte haraptam azt a bizonyos illatot.
Amit nagyon nem tudtam elfogadni, az a történet eleje volt. A prológus-első fejezet-második fejezet nagyon fájdalom központú volt, szinte megjátszásnak éreztem, vagy inkább rögeszmének. Mintha Greta mondogatta volna magának hogy na most szomorúnak kell lenned. Egy idő után vontatottá vált ez a menet, és azt hiszem csak rosszabbá tette, hogy ismételgeted magad. Néhány helyen ugyanazokat a szavakat használtad, ugyanolyan szókapcsolatokban, ugyanolyan monológokban.
Persze, mindenki képes fejlődni, és megfigyeltem az első, és az utolsó fejezeted közti különbségeket. Egy picit több odafigyeléssel nagyszerű blogod lesz, nagyszerű történettel!
Remélem segíthettem, és szörnyen sajnálom ezt a hatalmas intervallumot, amit el kellett viselned a saját csigaságom miatt. Sok sikert, kitartást, és olvasókat!
Ezer ölelés,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése