Nads és a regényírás #1

Forrás: We♥It

Sziasztok! Rettentő nagy kihagyás után végre ismét vissza tudok térni ide is. Nem szeretnék magyarázkodni, sőt, nem is fogok. Ami azt illeti ma egy cikkel fogok nektek érkezni, amiben bemutatom nektek, hogy hogyan készültem elő a Louxiter - I. Az örökös című történetem megírásához. 

Remélem, hogy hasznos lesz számotokra ez a bejegyzés, és akinek tetszik, az bátran próbálja ki, higyjétek el, hasznos!

További szép napot, és jó olvasát kíván a lusta, a kegyetlen, a visszataszító, az őszinte Nads.

***

Ugyebár mindenkinek van egy megszokott történetkidolgozási technikája, amivel előkészíti az egész történetet, a karaktereket, és a világot, ahol a regény fog játszódni. Egy cikkben láttam ezt a fajta módszert, és bevallom, nekem nagyon sokat segített. Egyszerű, átlátható, és nem túl költséges, ha van otthon egy kartondoboz, vagy egy jó nagy darab gipszkarton, de aki akar, az parafatáblára is dolgozhat.
Az összeállítása rettenően egyszerű, praktikus, és olyan színeket használsz, amilyeneket te szeretnél, vagy amelyek mennek a szobádhoz. Természetesen külön kis táblákra is lehet dolgozni, nem kell rányomorítani egyre az egész történetet. Hozzáteszem, a helyszínek még nekem is lemaradtak, az majd egy másik kisebb táblán lesz elrendezve. Lássuk, az enyém hogyan is mutat együtt:

saját

saját

Ugye, milyen klafa?

• Az elkészítéséhez nem kell más, csak egy karton/gipszkarton/parafatábla, egy fekete ragasztószalag (ez lehet áttetsző is, illetve, ha gipszkartont használunk, akkor érdemes körbe tekerni, mert a széle port fog maga után hagyni a szobában), különböző színű cetlik, technokol (ezzel ragasztjuk fel a cetliket), három négy darab kis papírfecni (fejezetek, szereplők, helyszínek, térkép - a térkép akkor a legjobb, ha fantasy regényt írtok, de a többihez is hasznos, nyomon tudod követni a karaktereidet, és a helyszíneket), különböző színű filcek(ezekkel rajzoljuk majd meg a térképet), kijelölőfilcek, fúrógép, és egy jó erős madzag (ezzel fel tudjuk majd akasztani a falra, de akár az ágy felett is tárolhatjuk felszögelve.

• Elkészítés: 1. ha gipszkartonnal dolgozunk, akkor ragasszuk körbe a szélé, de ez a lépés kihagyható, ha kartont, vagy parafatálát használunk. 2. A négy kis fehér papírcetlit, amit már előre levágtunk, szintén ragasszuk fel oda, ahova szeretnénk az adott cetliket (ha külön-külön csináljátok őket, akkor is tegyetek fel cetlit, sokkal egyszerűbb lesz).  3. Próbáljuk meg a cetliket  mindegyik táblán különböző helyzetekben elhelyezni, akár úgy ahogy én tettem, akár teljesen leragasztva, vagy felváltva is lehet, majd ragasszuk fel őket úgy, ahogy nekünk a legjobban tetszik. 4.  Rajzoljuk meg a térkép körvonalát (fontos, hogy a térkép nagy legyen, mert úgy jobban átlátható). Ezt vastag, fekete alkoholos filccel javasolt. 5. Fúrjunk a tábla/karton két felső sarkába egy-egy lyukat, amibe a madzagot már az elején bele vezetjük, de a végét ne kössük össze, hisz ki tudja még, hogy hova kerül fel.
A cetlik felragasztgatása (attól függ, hány fejezetet terveztetek, és hány szereplőtök van) kicsit macerásabb, hosszabb ideig tart, de megéri vele szenvedni.

• A szereplők: elsőként írjuk fel a szereplők neveit középre, és jelöljük ki valamilyen színű kijelölővel, hogy kiemelkedjen a többi szövegtől. Említsük meg minden egyes cetlin a karakter korát, születési idejét, lakhelyét, szülei nevét (még akkor is, ha ismeretlen!), végezetül ejtsünk pár szót a karakterünk személyiségéről, viselkedéséről, kedvenceiről, rossz tulajdonságairól. A főbb pontokat jelöljétek ki. Ha kell, két cetlit is felhasználhattok ezekhez.

• A fejezetek: írjuk fel a fejezetek számait, illetve címeit (ha van/lesz, ezt ráérünk majd aközben felvésegetni, miközben írjuk a regényt, viszont mindig magunk előtt kell haladni egy fejezettel), a helyszínt/helyszíneket, a fejezetekben szereplő karakterek neveit, valamint egy rövid tartalmat, amiről ránézésre tudjuk, hogy mi történt az előző fejezetben, így nem kell újra elolvasnunk, és nem lesz ihlethiányunk. A főbb cselekményszálakat is felvázolhatjuk egy-két mondatban, ha szükségesnek érezzük. Ezt is nyugodtan eloszthatjuk két cetlire, ha hosszabb tartalmat szeretnénk írni. Végül a főbb pontokat, fordulatokat itt is jelöljük ki.

Térkép: a körvonallal ugyebár már elkészültünk, most pedig jöjjenek az apróbb vonások. A térképet többfelé, birodalmakra is feloszthatjuk, amiket szintén fekete vonalakkal jelöljünk. Nevezzük meg a térképen kívül a birodalmak neveit, illetve kormányzóit/irányítóit, vagy az egész birodalom irányítóját/királynőjét. Húzzuk be a folyók vonalait kékkel, a hidakat is jelöljük valamilyen formában. Rajzoljunk szintén kékkel egy, vagy több tavat valahova, majd írjuk bele az annak szánt nevet. X-el jelöljünk meg pár fontosabb várost/falut, nevezzük meg őket. Egy fa formával jelöljük az erdőket, kinyilazva, vagy akár a térképre írva nevezzük meg őket. Ha szeretnétek, kijelölhetjük a város/falu neveket fontossági sorrend szerint is (például: piros: fontos, narancssárga: közepesen fontos, citromsárga: kevésbé fontos), célszerű pirossal jelölni a legfontosabb területeket.
Helyszínek: írjuk fel a helyszín nevét, és azt, hogy melyik fejezetekben vesz jelentősen részt. Megemlíthetjük a szereplőket, valamint néhány fontosabb, ott történő eseményt is.

Végezetül, ha sikerült befejeznünk a táblát, felakaszthatjuk a két, falba ütött szegre.

Remélem, hogy tudtam nektek segíteni ezzel a bejegyzéssel. A cikksorozat tovább folytatódik, mégpedig a karakterkidolgozással. 

Plagizálás áldozata lettem saját magam által

  

     És most, az erősen túldramatizált cím alatt kipanaszkodom magam, hátha ti is jót nevettek rajta.

       Észrevettem a saját osztályomon, hogy mostanság nagyon elterjedt lett az internetről másolni a magyar fogalmazásokat, versértelmezéseket majd beadni plusz pontért. Ez igazából nem is zavart egy ideig, néha vicces volt, ahogyan megbeszélik ki-ki melyik oldalról kopizza, nehogy megegyezzen a másikéval. (Természetesen, ez alatt nem általános információgyűjtést értünk.)

      Ez a könnyített megoldás ment egy bizonyos pontig, ugyanis egy nap eldöntöttem, hogy már előre megírt dolgozatot vetek papírra. 

Szerelmi témát kaptunk, és emlékeztem rá, hogy nem is olyan rég küldtem be egy oldalnak hasonló szöveget, hátha promóznak egy kicsit. A cikkem ki is került a szóban forgó felületre, így hát fogtam a gépemen talált vázlatot, és rávetettem a füzetlapokra. 

     Órán szinte túlpörögve, remegve, kissé zavarban, de jelentkeztem a művem felolvasására. A történet sikert aratott, az osztály nagy része megdicsért, és voltak akik meg is hatódtak (wtf). 

Gondolom tudjátok mennyit jelent egy amatőr bloggernek, ha ekkora lelkesedés fogadja az első ,,publikált'' alkotását.

     Ötven perc elteltével azonban, egyik osztálytársam odajött hozzám szünetben, és nevetve közölte hogy ezt ő is olvasta a neten, de túl hosszú volt, ezért nem másolta le.  Már akkor megtetszett neki is.

      Őszinte sokkal az arcomon, le kellett ülnöm két percre, miután képes voltam végre kinyögni, hogy de bizony ezt én írtam. 

     Számítottam rá, hogy talán(!) a tanárnő összefutott vele, hiszen mániája a megadott téma után kutatni az interneten, hogy minden véleményt, nézőpontot képes legyen elfogadfogadni, mivel alapjáraton nagyon zárkózott hölgy. De nem. 

Egy osztálytársamnak kellett a pofámba vágnia, hogy plagizáltam saját magam, majd elterjeszteni, és mivel senki nem tud blogger kilétemről, a sztorim hihetetlen.

     Semmi gond. Ez úgyis olyan menő dolog, hogy be is vettek a másoljuk netről a házinkat fészbuk csoportba.

     

Kép körüli árnyék eltűntetése

Hogyha képeket illesztetek be egy bejegyzésbe, a blogger automatikusan megformázza nektek - csakhogy ez nem mindig előnyös. A sablontervezőben a képek fül alatt módosítani tudjátok a keretét, hátterét, és a feliratának színét. Szerintem a legtöbb blognál az a legelőnyösebb, ha az első kettőt átlátszóra állítjátok, míg a feliratot valami tetszőleges színre. Csakhogy mindezek után is, hogyha egy átlátszó hátterű képet illesztetek be, egy halvány kerete még mindig marad. Például, az aláírásomnál így néz ki:

Tehát, hogyan tűntessük el ezt?
1. A blogger felületén menjünk a sablonra, majd a HTML kód szerkesztésére.

2. Nyomjunk egy Ctrl+F-et, és keressük ki a következőt:
-moz-box-shadow: 1px 1px 5px rgba(0, 0, 0, .1);
  -webkit-box-shadow: 1px 1px 5px rgba(0, 0, 0, .1);
  box-shadow: 1px 1px 5px rgba(0, 0, 0, .1);

3. Az 1-eseket, amiket itt kipirosoztam, írjátok át 0-ra, majd mentsétek el. Hogyha jól csináltátok, már el is tűnt a keret :)

Díszes szöveg készítése

A blogunk külsejét nagy mértékben tudják befolyásolni a betűtípusok. Hiába szép a fejléc, hogyha a design nem odaillő, ormótlan, vagy épp túl egyszerű betűtípusokat tartalmaz. Éppen ezért ebben a cikkemben igyekszem néhány olyan tippet bemutatni, amivel szebbé tehetitek őket.

Az első, és legfontosabb: hova illesszük őket? 

Nos, korábban már írtam egy cikket, amelyben elmagyaráztam, hova illeszthettek kódokat, és milyen módon használhatjátok őket. Itt a legfontosabbak a következők lehetnek:

.post-title /a bejegyzés címe/

.column-right-inner h2 /a jobb oldali sidebar modulcímei/

.column-left-inner h2 /a bal oldali sidebar modulcímei/

Nekem az a tapasztalatom, hogy ezeket érdemes díszesebbé tenni, de persze bármi mással, a menükkel, a dátummal is elvégezhető. 

Ezután: hogyan változtathatunk a betűtípuson? 

Bár a sablontervező felajánl néhány lehetőséget, például a bejegyzés címe esetén, azonban előfordulhat, hogy nem csak ezekkel szeretnénk operálálni, hanem valami különlegesebbet szeretnénk az alap  betűtípusoknál. Erre találták ki a Google Fontokat. 

Először is, szükségetek lesz erre a LINKRE. Itt válogathattok kedvetekre a betűtípusok között. Miután megtaláltátok a nektek megfelelőt, jegyezzétek meg a nevét. Másra innen nem is lesz szükségetek.

Ezután, itt van ez a kód: 

<link rel="stylesheet" type="text/css"
      href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Font+Name">

Illesszétek be egy HTML modulba, ahova csak szeretnétek (oldalsávba, láblécbe, stb.), a végére pedig a Font+Name helyére írjátok be az előbb kiválasztott betűtípus nevét. Amennyiben több szóból áll, a szóköz helyett + jelet tegyetek.

Miután ez megvan, menjetek bele a sablontervezőbe, és a változtatni kívánt elemhez írjátok be ezt:

font-family: 'Font+Name';

(Értelemszerűen itt is cseréljétek ki a betűtípus nevére.) Tehát, ha például a bejegyzés címét szeretnénk megváltoztatni Tangerine-re, akkor így nézne ki:

.post-title{font-family: 'Tangerine';}

Miután ez kész, néhány egyszerűbb dolgot is beállíthatunk, például:

color: #ffffff /betűk színe/

text-align: center|left|right  /szöveg igazítása középre, balra, jobbra/

font-size: 30px; /betűméret/

decoration: underline|overline|line-through /aláhúzott, alul-fölül, áthúzott betűk/

transform: uppercase|lowercase| /csupa nagybetű, kisbetű, a szavak első betűje nagy/

font-weight: bold /vastagbetű/
letter-spacing: 4px; /betűk közti távolság beállítása/

Ezek lennének a legegyszerűbb parancsok. Néhány különlegesebb:

Szöveg elforgatása: 

transform: rotate(45deg);

Árnyék a szövegnek:

text-shadow: 2px 2px 5px #000;

Keret a szövegnek:

Ehhez ugyanazt használjuk, mint az előbb, csak kicsit kombinálva.

text-shadow: 1px 1px 0px #000, 1px -1px 0px #000, -1px 1px 0px #000, -1px -1px 0px #000;

Nos, ezek lennének. Nem olyan bonyolult, és szerintem sokat tud dobni a designon. 

Hogyan csináljunk rendezett képeket?

Sziasztok!

Cat kérésére ezúttal egy segédletet hoztam, amiben igyekszem elmagyarázni, hogyan tudtok ti magatok is rendezett képeket csinálni, hogyha nem szeretnétek egy design blogról rendelni. Ez még a legegyszerűbb szerkesztések közé tartozik, és igazából bármilyen képszerkesztő alkalmas az elkészítésére. Én Photoshop CS3-at használok, így azon keresztül fogok mindent megmutatni.

Szóval. 

A karaktered, a barátod

   

   Hát sziasztok Husikáim! 

Egy külföldi blogon olvastam egy cikket arról, hogy a karaktered, a legjobb barátod. 

És, hogy őszinte legyek, eleinte csapkodtam, meg nyafogtam, hogy ez mekkora otrombaság, de utána rájöttem, hogy ez teljesen így van. 

Úgy kell ismernünk, mint a saját családtagunkat, sőt, úgy, mint magunkat, hogy hitelesen el tudjuk mesélni a történetét. 

Abban a cikkben számtalan pont volt, de csak a legfontosabbakat gondoltam: 

• Egyedüli gyerek vagy, vagy esetleg vannak testvéreid? 
• Házas vagy? Elvált? Mesélj a korábbi kapcsolataidról! 
• Mesélj a barátaidról! 
• Milyen származású vagy?
• Mi a legkedvesebb emléked? 
• Mi a legnagyobb félelmed?
• Mesélj a legjobb barátaidról! 
• Harcos egyéniség vagy? 
• Könnyen veszed az akadályokat, vagy gyakran megfutamodsz?
• Hogyan kezeled a konfliktusokat? 
• Van munkád? Vagy tanuló vagy? 
• Mi a véleményed a halálról? 
• Eddigi, gyerekkori traumák?
• Milyenek a hétköznapjaid? 
• Szerencsés embernek tartod magad? 
• Mit gondolsz a szerelemről? 

Hát, én eddig is foglalkoztam a karakteremmel, de ezek után, alaposabban is megtervezhetem. 

Természetesen, a kérdéseket elég, ha magadnak teszed föl, és úgy válaszolgatsz magadnak, hiszen ez az egyik legjobb módja, egy szereplő megtervezésének.

Egy kis cikk

Mikor rossz egy kritika? Vagy mikor rossz maga a kritikus? A következő cikkben kicsit rávilágítok a dolog lényegére! Húú, de gagyi köszöntő.

A kritikaírásról

A bloggerek nagy előszeretettel kérik más emberek segítségét, ha esetleg véleményt szeretnének a szóban forgó blogról vagy tanulnának valami újat tőlük. Akinek jó az oldala, amit működtet, annak meglesz az eredménye. A kritikus agyon fogja dicsérni a történetet és ez ilyenkor mindig jó érzés annak a szerkesztőnek, írónak, aki kérte a kritikát. Ez egy fajta önbizalmat ad, hogy ne hagyja abba, mert igenis jó.

Azonban mi történik abban az esetben, ha az író nem azt a kritikát kapja, amelyre számított?

      1.      A kritika túl rövid

Tegyük fel, hogy – ebben az esetben – Loreen kritikát kér a blogjáról. Kíváncsi a véleményre, tanulni akar, azonban csalódnia kell, amikor csak ennyit lát feltüntetve az oldalon.

Fejléc: Hát ez gyönyörű! Nem találok szavakat!

Design: Nem is láttam még ennél szebbet! Nagyon jól mutat! 

Történet: Húú, ez csúcs! Ne hagyd abba! Csak így tovább!

Loreen lejjebb görget, abban a reményben, hogy vannak további bejegyzések, azonban végképp lelombozódik, amikor látja, hogy nincs. Azt sem tudja, hogy egyik szeme sírjon-e vagy nevessen, így

inkább csak ír egy kommentet, amelyben megköszöni, és tulajdonképpen ennyi. Nem tud meg semmit a kritikából, csak annyit, hogy a bloggerinának tetszik. De még csak azzal sincs tisztában, hogy mi az oka annak, hogy elnyerte a tetszését! Nem tért ki semmire. Ez még a jobbik változat. Én már találkoztam olyannal, aki ugyanilyen röviden leírta, hogy itt-ott vannak helyesírási és egyéb problémák, de majd belejön. Könyörgöm, emberek! Ha nem írja le a kritikus, hogy miben talált hibát, akkor a blogger nem fog tudni javítani! Az úgy csak ront a helyzeten. Egy kritika lehet rövid, de legalább tartalmazzon alapvető tényezőket! Ez olyan, mint, mikor a nagyanyám süt egy süteményt, én pedig: „Hát ez nagyon finom, de legközelebb jobban csináld meg, mert nem lett elég finom” Tud ő ezzel valamit kezdeni? Nem. Miért nem? Hát mert nem tudja, hol hibázott. Túl sok a liszt? Kevés a tej? Túl édes? Vagy esetleg nem az? Ha egy kritikus azt mondja, jó, De stb… akkor fejtse ki a hibákat, ne pedig csak félmondatokban magyarázza el az egészet.

      2.      A kritika terjedelme, hossza megfelelő; a kritikus kitér a lényegre, DE mindezt rosszul csinálja

Lena új blogot nyitott. Miután publikálja első tíz fejezetét és úgy érzi, a designnal is meg van elégedve, keres egy oldalt, ahol aktív a limit a kritikáknál. Miután megtalálja Luc Ernát kér is tőle egyet. A kritika pár napon belül elkészül és Lena rendkívül boldog lesz, mikor látja, hogy a kritika kifejező, érdekes és tanul belőle. Aztán borul a bili, mivel kiderül, hogy bár a bloggerina nagyon sokat dolgozott a kritikával, az mégsem elég hiteles. Ugyanis kitér a hibákra és javítja is őket, de rosszul. Például azt a mondatot, amit Lena jól írt le, átírta úgy, ahogy ő gondolja, hogy jó lenne. A bloggerina nincs tisztában a helyesírási alapelvekkel, nem tudja, hogy mikor, hová kell vessző, és így nemcsak az ő munkája veszett kárba, de még annak is csak rontott a helyzetén, aki hozzá fordult. Ezért tanácsolom, hogy: nézzünk utána mindig, hogy kitől rendelünk. Ha látjuk, hogy az adott blognak van húszezer olvasója, attól még nem biztos, hogy a kritikus jó munkát végez. Olvassuk el néhány munkáját, történetét; mutassuk meg másoknak is, vagy kérjünk véleményt az adott kritikusról, mielőtt még rossz munkát kapnánk! Én alapból nem rendelek olyantól, akinél látom, hogy a kritikája nagyon rövid, mert az teljesen biztos, hogy nem tartalmaz fontos dolgot. Mármint nem a féloldalas kritikára gondolok, hanem a néhány sorosokra! Ha a blog tökéletes is, néhány sor akkor sem elég arra, hogy leírjuk a véleményünket! Minimum fél oldalt kell arra is szánni; ha pedig tartalmaz hibát, akkor egy igényes kritika minimum két-három oldal Times New Roman betűtípusban, tizenkettes méretben, és Word dokumentumban. 

      3.      Minden remek: a kritika jó, a hibát feltüntetve, a terjedelem megvan, de az illető nem jelez vissza

Most egy másik példával szolgálnék. Szóval, ez az a pont, ahol én is a falra tudnék mászni. Vagyis nem akarok senkit megölni, nem vagyok dühös, csak szomorú. Tegyük fel, hogy adott Para Zita, aki megír egy kritikát. Végigolvassa a fejezeteket, tüzetesen átrágja magát a karaktereken és megír egy körülbelül 2000 szavas kritikát. Csinál képernyőmentést is a blogról, hogy az olvasók megtalálják; zölddel javítja a hibát és vastagon kiszedi azokat a részeket, ahová fel szeretné hívni a figyelmet. Ha nem biztos benne, hogy azt a szót, amit néz, valóban úgy írnak-e, megnézi az interneten, és csak utána rakja biztosan oda azt az esetleges szóközt, vesszőt. Mikor ezzel megvan, boldogan kiposztolja a blogra, és jó érzéssel tölti el, hogy valakinek segíthetett.

Néhány órával később frissíti az oldalt. A statisztika mutatja, hogy már huszonnyolcan elolvasták a kritikát, azonban egyetlen egy megjegyzés sem érkezett, annak ellenére, hogy ő szólt a bloggerinának. Egyetlen egy kis észrevétel sem érkezett az órákig tartó munkájára. Még egy „bocs, kösz” sem. Sőt, egy nappal, egy héttel és egy hónappal később sincs még ott az a várva várt komment. Azt sem tudja, hogy abban a huszonnyolc emberben benne volt-e a blog tulajdonosa. És elönti a szomorúság, hogy még csak meg sem köszöni a segítségét. Mert nem írott szabály, hogyha valaki most ír egy kritikát, akkor a bloggerinának kutya kötelessége kommentet írni, de azért mégiscsak segítséget kap egy teljesen idegentől. És ez az idegen mást is csinálhatott volna abban a néhány órácskában, de ő pont a te kritikáddal foglalkozott. És mivel mindenkinek jól esik, ha valaki köszönetet mond, a kritikaírók napját is feldobja egy-egy ilyen komment.

Remélem, érdekesnek bizonyult a cikkem és akad olyan, aki átérzi a helyzeteket, vagy egyetért velem! Köszönöm, hogy elolvastátok! 

Design segédlet #1: A sablontervező lehetőségei

Sziasztok!
Ahogy ígértem, meg is hoztam az első leckét, amiben talán nem sok újdonságot találtok majd, de mindenképpen a legelején szerettem volna kezdeni, hiszen nem tudhatom, ki milyen szinten áll.
Tehát, kezdjük is! Létrehoztunk egy blogot, amin egyelőre csak egy alap sablon, egy köszöntő szöveg, és az alap modulok vannak (ezeket érdemes már a design elkészítése előtt beállítani, hogy lássuk, hogy mutatnak a kinézettel). Érdemes a 2. alapsablont beállítani, mert azt a legegyszerűbb módosítani. Valahogy így kell, hogy kinézzen:

Először állítsunk be egy fejlécet. Ezt az elrendezés menüben találjátok meg, kattintsatok a szerkesztésre. Ha jól csináltátok, ennek kell előjönnie:

A "fájl kiválasztására kattintva keressétek meg a fejlécet, majd az elhelyezésnél a "cím és leírás helyett"-re menjetek. Ez azért fontos, mert ha nem így tesztek, a blog címe megjelenik a fejléc fölött, ami nem túl szép látvány. Kattintsatok a mentésre, és ha mindent jól csináltatok, a fejléc már ott díszeleg a blogon.

Ezután megnyitjuk a Sablontervezőt.

Itt először a hátteret állítsuk be, amit értelemszerűen a háttér mmenüben tehetünk. Válogathatunk alapértelmezett képekből, vagy tölthetünk fel sajátot is. Én az utóbbit választottam.

A következő két menüpontban nem lesz sok dolgunk. A szélesség beállításával akkor kell foglalkoznunk, ha a fejlécünk túl széles, és egy része "levágódott" a beállítása után, vagy túl kicsi az oldalhoz képest. Nekem szerencsére pont megfelelő. 

Az elrendezésnél állíthatjuk be, hogy jobb, vagy bal oldali (esetleg mindkettő) sidebart szeretnénk. Ehhez nem fűzök részletesebb magyarázatot, mert szerintem a képek alapján mindenki el tud igazodni rajta. (Ha mégsem, természetesen szívesen segítek.)

Ezek után megyünk arra a menüpontra, ahol a legtöbb dolgunk lesz: a speciálisra. Itt tudjuk a színeket, betűtípusokat, betűméreteket beállítani, és majd a kódokat is ide fogjuk beilleszteni.

Szerintem ez sem túl bonyolult, mindenhol kiválasztjátok a legmegfelelőbb színt és betűtípust, próbálgatjátok, mi illene hozzá a legjobban.

Az enyém így néz ki az átalakítás után:

Mint láthatjátok, a színek már így is passzolnak egymáshoz, nem kelt össze-vissza hatást, az egyetlen probléma vele, hogy túl egyszerű - ezért fogunk a kódokhoz nyúlni. Ehhez a speciális menü utolsó pontjára, a "stílusalap (css) hozzáadása"-ra lesz szükségünk.

Amit eddig csináltunk, az volt a designkészítés egyszerű része, de meglátjátok, ami ezután következik, az sem túl bonyolult. Vegyük sorba, hogy mit szeretnénk még változtatni rajta! Én a sajátomból indulok ki.

1. A fejléc mellett nem néz ki túl jól a szürke sáv, lehetne az egész kicsit vékonyabb, hogy ez eltűnjön. Ehhez visszamegyek a hátterekhez (a speciálison belül!), és a középsőt, a fő hátteret átlátszóra állítom. Ezután beillesztem ezt a kódot a stílusalaphoz:

.main-inner {background: #d5d5d5;}

Ezzel már csak a fő hátteret színezem be, a fejléc mellett nem. 

2. Ezután csináljunk keretet és árnyékot a blognak! Ehhez az előbbi kódot így egészítsük ki:

.main-inner {background: #d5d5d5;

border: 3px solid #000000;

box-shadow: 3px 5px 30px 2px #000000;}

Ezzel keretet és árnyékot adtunk a blognak:

Most tegyük meg ugyanezt a fejléccel is:

.header {

border-right: 3px solid #000000;

border-left: 3px solid #000000;

border-top: 3px solid #000000;

box-shadow: 3px 5px 30px 2px #000000;}

 A kereteket itt külön-külön adtam meg, mivel nem szerettem volna, hogy a fejléc alatt duplán legyen. A négy irányt fontos megjegyezni, mert sok kódban hasznát vehetjük: right (jobb), left (bal), top (fent), bottom (lent). A kódban tehát a "border" a keretet jelenti, míg a box-shadow az árnyékot.
A keretnél 3 adatot kell megadni: a vastagságát pixelben, a típusát, és a színét. Az első szerintem egyértelmű, minél nagyobb számot adsz meg, annál vastagabb lesz. A típusnál 4 közül választhatsz:

• solid: egyszerű vonal
• double: dupla vonal
• dotted: pontozott vonal
• dashed: szaggatott vonal

Az árnyéknál maximum 6 tényezőt adhatsz meg:

1. az árnyék vízszintes kiterjedése (pixelben)
2. az árnyék függőleges kiterjedése (pixelben)
3. az árnyék homályossága: 0 esetén éles, nagyobb számnál elmosódik (pixelben)
4. az árnyék más irányokba is kiterjeszthető vele (pixelben)
5. árnyék színe (színkódok alapján)
6. amennyiben a végére illeszted az "inset" szót, az árnyék belülre kerül.

A keretek és árnyékok beállítása után nekem így néz ki a blog. Sokkal különlegesebb lett, ugye? :)

3. Ezután térjünk át a bejegyzések formázására! Például, elsőként tegyük középre a bejegyzéscímet, és adjunk neki árnyékot.

.post-title{

text-align: center;

text-shadow: #000000 2px 2px 10px;}

Tegyük meg ezt ugyanúgy a jobb oldali sidebar modulcímeivel! Ez alá egy fekete vonalat is tettem.

h2{

text-align: center;

text-shadow: #000000 2px 2px 10px;

border-bottom: 1px solid #000000;

} 

Ezzel az egyetlen  probléma, hogy a dátumot is ugyanúgy átalakította, ezért azt külön meg kell változtatnunk.

h2.date-header{

border-bottom: 1px solid transparent; !important

}

 Ezután a jobb oldali modulokat alakítsuk át, hogy kicsit elkülönüljenek a bejegyzéstől. Én egy különlegesebb fajta keretet adok neki, ami így néz ki:

A kódja pedig:

.column-right-inner .widget{
box-shadow: #000000 2px 2px 10px 2px; border-bottom-left-radius: 80px 30px; border-bottom-right-radius: 30px 80px; border-top-left-radius: 30px 80px; border-top-right-radius: 80px 30px; border: 2px solid #000000; padding: 20px;}

Ebben a korábbiakhoz képest egy újdonság van, mégpedig a "padding". Ez a keret és a szöveg közti távolságot adja meg pixelben. Itt az egyenetlen vonalú keret miatt van rá szükség, ugyanis ha nem használnánk, néhol kilógna a szöveg a keretből.
4. Végül szépítsünk kicsit a görgetősávon!

::-webkit-scrollbar {
width: 17px;
background-color: #d5d5d5;
}
::-webkit-scrollbar-track {
background-color: #d5d5d5;
}
::-webkit-scrollbar-thumb {
background: #000000;
border: 2px solid #ffffff;
border-radius: 10px;
}

Ez, mint látjátok, három részből áll. A webkit-scrollbarnál az alapbeállításokat adjátok meg: hogy milyen vastag legyen, és milyen színú legyen a háttere. A "track"-nál újra meg kell adni a hátteret, míg a "thumb"-nál a lefelé gördülő kisizétamineknemtudomanevét  állítod be: a hátteré,t a keretét, és azt, hogy mennyire legyen lekerekített a széle.

A legvégén így néz ki a design nálam:

Ugye, nem is volt olyan nehéz? :)
Itt mindössze alapbeállításokat mutattam meg, a következő bejegyzésekben bonyolultabb és egyedibb kódokat hozok majd. Természetesen, ha kérdésetek van, szívesen válaszolok rájuk, vagy ötleteket is adhattok, hogy milyen kódokra lennétek kíváncsiak.

Egy blog elengedhetetlen kellékei

Lassan egy éve csöppentem bele a blogger csapatába, így mára talán már elmondhatom magamról azt, hogy sok mindent sikerült kitapasztalnom erről a „világról”. így nevezem, mert tényleg úgy érzem, hogy ez egy külön világ egyedi szabályokkal, viselkedési kódexszel, és talán még hierarchiával is. Vannak egyedi, sablonos, kezdő és haladó, népszerű és kevésbé ismert egyedek, melyeket mind egy ki tudja honnan jött, merev rendszer foglal keretbe.

Ezt a rendszert először akkor tapasztaltam, mikor kritikát kértem a blogomról. Nagyon izgultam, hogy milyen véleményt kapok, mert bár már évek óta írtam, és különféle helyeken meg is osztottam ezeket az internetes közönséggel, de a visszajelzések többnyire szubjektívek voltak, olyanok írtak, akiknek tetszett, amit csinálok. Akkor vajon mit mond majd rólam az, aki arra vállalkozott, hogy bárki történetét elolvassa, és kritizálja? Hát, nem sok jót, sejthetitek. Kezdő bloggerként nem volt más fent, mint a történetem egy egyszerű, fejléc nélküli sablonnal, minimális modulokkal.

Az első hidegzuhany után nézelődni kezdtem, elolvastam a másoknak szánt kritikákat, bele is pillantottam néhányba, hogy lássam, mi számít jónak, és mi nem. Gyakran még most, egy év elteltével is ezt csinálom, és azt hiszem, sikert rájönnöm néhány dologra, hogy mik egy blog elengedhetetlen kellékei. Lássuk csak!

Fejléc:

Nagyon nagy hátránnyal indul egy olyan blog, ahol nincs fejléc. Állítólag – azért mondom így, mert rengeteg helyen olvastam, hogy mások így vannak vele, de én például nem tartozom közéjük – sokan csak a külsőre mennek, és ha nem tetszik nekik a blog kinézete, rögtön rá is kattintanak arra a bizonyos piros X-re.

Ezért tehát fontos, hogy legyen fejléced – csakhogy ez még nem elég, hiszen mégsem lehet akármilyen. Többnyire azok a munkák örvendenek nagy sikernek, amelyeken egy, vagy maximum két karakter van, lehetőleg azok, akik a történet főszereplői. A háttérben elmosva legyenek a sztorival kapcsolatos jelképek (például ahol kosárlabdáznak, legyen egy labda, ahol középkori hercegnőről írnak, kastély), és persze fontos, hogy a színek is tökéletesen passzoljanak nem csak egymáshoz, hanem az oldal többi részéhez, és magának a történetnek a hangulatához is.

Design:

Bár köznapi értelemben véve ebbe a fejléc is beletartozik, a blogvilágban valamiért kettészedték a kettőt, és külön kezdték tárgyalni őket, ezért most én is ezt a módszert követem: design alatt a blog fejlécen kívüli részét értem. Erre egy fokkal enyhébb szabályok vonatkoznak, mint a fejlécre, de azért erre is érdemes odafigyelni: a háttér jól illeszkedjen a fejléchez, a fő betűtípus ne legyen túl díszes, legyen könnyen olvasható. Sokan szeretik a kódos designt, ha ezekhez nem értesz, deviantarton rengeteget találsz, amiket néhány gombnyomással a sajátodnak tudhatsz (forrásmegjelöléssel persze), és kedvedre alakíthatod,: átszínezheted, méretezheted, míg a végén rá sem ismersz majd.

Modulok:

Ezekkel kapcsolatban viszonylag egységes szabály alakult ki. Fontos, hogy ezek mindegyike meglegyen a blogodon még ha teljesen feleslegesnek tartod, akkor is, és az alább feltűntetett sorrendben.

1.       Menü: erről majd a következő pontban beszélek részletesebben.

2.       Fülszöveg: vagyis egy rövid, de figyelemfelkeltő ismertető a történetedről.

3.       Információk: bloggal kapcsolatos blabálk, amiket szerintem senki nem néz meg én sose szoktam, észre sem veszem, például a szerző neve (vagyis te), a fejléc és design készítője (akkor is írd oda külön, ha te csináltad. Engem már szidtak le érte.), a blog nyitása és zárása (ez utóbbi megint csak felesleges, amíg be nem zárod a blogot, mégis mindenhol azt látom, hogy nem tervezett. Furcsa, mert egyszer minden történetnek véget kell érnie, nem?), egyéb források megjelölése (például ha valahonnan kódokat szedtél, trailer készítője, stb.), meg esetleg azt is kiírhatod, hogy milyen gyakran teszed fel a részeket (de csak akkor, ha be is tartod!).

4.       Chat: hogy más bloggereknek legyen hol hirdetniük magukat, a türelmetlen olvasóid tudjanak nyaggatni az új rész miatt, és a spamoknak is kell egy kis hely. Ezt nagyon egyszerű megcsinálni, csak annyi a dolgod, hogy felmész a www.cbox.ws oldalra, regisztrálsz, és már van is egy chated. (Amit persze a designhoz kell igazítanod színben.)

5.       Rendszeres olvasók: hogy akiket érdekel a blogod, később is megtaláljanak.

6.       Cserék: akármilyen noname blogod is van, előbb-utóbb jön valaki, aki üzen neked a chatben valami hasonlót: „Szia! Benne lennél egy cserében? Kérlek, nálam válaszolj!”. Akkor aztán kiteszed őt, ő is kitesz téged, és mindenki boldog.

Ezek lennének a fő modulok, remélem, nem hagytam ki semmit. Ha ezeken kívül valami egyebet, például szavazást, blog-mozgalmakat, számlálót, stb. szeretnél kitenni, ajánlott a rendszeres olvasók és a cserék közé helyezni.

Oldalak:

Fentebb említettem a menüt, ahova valójában oldalakat tehetsz. Ennek is van egy sorrendje, mint a moduloknak, bár ez lazább, nagyobb teret enged az egyéniségnek.

1.       Főoldal: vagyis ami először megjelenik, mikor valaki a blodogra jön.

2.       Fejezetek: manapság nem szokás blogarchívumot kitenni, helyette egy egyszerű oldalba linkelik be a fejezetet, ezzel megkönnyítve az olvasók dolgát.

3.       Szereplők: ez eléggé változatos. Van, aki csak képet tesz ki róluk, és alá/ráírja a nevüket. Mások idézeteket írnak tőlük, megint mások rövid ismertetőt róluk, ezt vegyítve esetleg képekkel. Több helyen láttam olyat is, hogy egy gifet tettek ki arról, amit az adott szereplő szeret csinálni.

Ezek a legfontosabbak, de rajtuk kívül még előfordulhat: kritikák, további blogjaid, díjak, stb.

Szerintem ezek lennének egy blog legfontosabb kellékei. Ti mit gondoltok ezekről, hozzátennétek még valamit?

Sablonsztorik

Bizonyára minden blogvilágban tevékenykedő legalább egyszer már találkozott a „sablon” szóval, vagy annak bármely előfordulásával, akár egy kritikában akár egy cikkben, vagy csak szimplán megemlítve valahol. Ennek ellenére a szó meghatározása mégsem egyszerű, mert mindenki kicsit mást ért alatta. Mindössze egy tényező azonos bennük, mégpedig a degradáló hangnem. A sablonsztorik rosszak, mindenki utálja őket, mégis rengeteg van belőlük – vagy mégsem.

Manapság olyannyira elterjedt, hogy egy történetet sablonosnak vagy épp eredetinek állítanak be, hogy úgy döntöttem, ideje kicsit helyrerázni a dolgokat. Mitől lesz egy történet sablonos? Mi nem érdekli az olvasókat, és miről „szabad” írni? Készítettem ez alapján egy felmérést, több lelkes önkéntes fogalmazta meg nekem az ezzel kapcsolatos véleményét, én pedig most ezeket szeretném rendszerezni.

Fanfictionök:

Elismerem, a blogok jelentős része nem egy teljes mértékben saját világgal, illetve szereplőkkel foglalkozik, hanem valahonnan merít. Ezek közül is a legnépszerűbb a One Direction nevezetű fiúbanda, amiről szerintem már mindenki hallott. Bevallom, nem értem, hogy miért pont ők tettek szert ekkora népszerűségre a bloggerek körében. Jóképűek? Tehetségesek? Izgalmasak? Annyira nem ismerem őket, hogy ezt meg tudjam válaszolni, de egy dolog biztos: sokan vannak, akik ha már az egyik tag nevét meglátják, rögtön bezárják a blogot. Míg mások csak ezeket keresik, gondolom. Bár a felmérés készítése közben ők lapítottak, mert egy olyan vélemény sem érkezett, hogy ő kifejezetten ilyen fanficeket keresne.

Bár a legtöbb vélemény kifejezetten a One Direction témájú blogokat szidta, voltak, akik ezt tágabban értelmezték, és minden hírességről szóló történetet agyonhasználtnak gondoltak. Többen is megfogalmazták azt az ismertetőt, miszerint egy rajongó lány elmegy szívszerelme (akinek persze fogalma nincs a csajól) koncertjére, ahol véletlenül találkoznak, és rögtön egymásba szeretnek.

A fanfictionök közül tehát csak azokat érte negatív vélemény, amelyek egy, vagy több hírességgel foglalkoznak, amik egy filmet vagy könyvet vesznek alapul, azokkal senkinek sem volt problémája.

Karakterek:

A történet után fontos, hogy utaljunk bizonyos típuskarakterekre. Nehéz olyan szereplőt alkotni, ami megfelel az olvasók igényeinek, akiknek a szerepébe bele tudják élni magukat, megérteni az indokaikat, a gondolkodásmódjukat. Akaratlanul is, de szinte mindig olyan karaktereket alkotunk, akiket be lehet sorolni valamelyik sablonkategóriába. Ez szerintem nem baj, hiszen minden ember egy kicsit szürke kisegér, vagy rosszfiú/lány. A fontos az, hogy ne elégedj meg csak eggyel, hanem ötvözd őket, adj a szereplőidnek egyedi tulajdonságokat. Hogy honnan találj ki ilyeneket? Figyeld meg a környezetedet, és meglátod, akaratlanul is rengeteg ötletet adnak neked.

Itt vannak a leggyakrabban emlegetett szereplőtípusok:

·         szürke kisegér: bizonyára mindenki ismeri a sarokban meghúzódó, félénk, csendes lányt, akit senki se szeret, sőt, észre sem veszik őt. Gyakran rendelkeznek szomorú múlttal, zűrös családdal, vagy legalábbis szomorú múlttal.

·         rosszfiú/lány: mindenki utálja vagy imádja őket (ez előtérő), de alapvetően semmi pozitív nincs a személyiségükben. Mindenkit bántanak,

·         üresfejű szőke lány: aki gonosz, és a főszereplő lány ellensége. Idővel mindig kiderül, hogy azért gonosz a főszereplővel, mert irigykedik rá.

·         Mary Sue: a tökéletes lány, akibe mindenki szerelmes, mert ugye gyönyörű, okos, kedves, és úgy összességében véve nincs semmi hibája, legfeljebb olyan, ami miatt még jobban szeretik.

Ezek lennének a legfontosabbak. Közülük is fontos kiemelni a szürke kisegér + rosszfiú párosítást, akiknek így első olvasásra semmi közük nincs egymáshoz, és a való életben is kicsi az esély rá, hogy összejöjjenek, a történetekben azonban rettentő gyakori. (írja ezt az, aki szintén egy ilyennel próbálkozik.)

Történet:

Az alaptörténet sablonossága az, ami szerintem a legkevésbé gyakori. Abba szinte minden író belefut egyszer, hogy a fent említettek közül valamit felhasznál (leggyakrabban a szereplőket), de az, hogy egy teljes történet sablonos legyen, kisebb az esély. Itt is felsorolok néhányat.

   ·        Szent Johanna Gimi utánzatok: ezt szándékosan nem a fanfictionök közé soroltam, hiszen az írói nem tűntetik fel forrásként a könyvet, sőt, tagadják is, hogy bármi közük lenne hozzá – annak ellenére, hogy a történet megegyezik. Szinte mindenki ismeri a könyvet, de ha valaki mégsem, egy rövid, sablonná vált összefoglaló: a főszereplő lány most kezdi a gimnáziumot, és elhatározza, hogy naplót fog írni. Az életének minden apró részletét leírja azt talán nem, hogy kimegy vécére, de ha találkoztatok ilyennel is, szóljatok, melyek közül a fontosabbak közé tartozik, hogy beleszeret a legmenőbb srácba, szenved néhány fejezetet, hogy a fiút nem érdekli, aztán valami csodával határos módon mégis összejönnek.

   ·        fantasyk: ezek közül is a vámpírok a leggyakoribbak. Ezeket a történeteket az Alkonyathoz tudnám legjobban hasonlítani, és az írói hasonló módon másolják, mint a SZJG-t. Tehát, van egy átlagos lány (megint), aki beleszeret egy fiúba, akiről kiderül, hogy vámpír/vérfarkas/démon/tündér/sárkány/unikornis. Először megijed, aztán persze rájön, hogy neki akkor is ő kell, nem számít, hogy vért iszik/farkassá változik/tüzet okád/varázsol

   ·        valóságtól elszakadt történetek: nem fantasykra gondolok, hanem olyanokra, ahol minden tökéletes. Itt történhet bármilyen katasztrófa, a főszereplő a végén mégis jól jön ki belőle.

Ha valamelyik pontnál magadra ismertél, akkor se csüggedj: ez csak egy általánosító lista, a felsoroltakon túl a te történeted bőven tartalmazhat egyedi elemeket. Nekem például vannak olyan sablonok, amiket kifejezetten szeretek: a gimis helyszínt, a szürke kisegér + rosszfiú párost például előszeretettel alkalmazom, mert érdekesnek tartom, és úgy gondolom, sokkal nagyobb kihívás egy sablonsztoriból egyedit alkotni, mint valamilyen légből kapott ötletből.

Tehát ne aggódjatok amiatt, hogy a történetetek sablonos! Arról írjatok, ami érdekel titeket, ami eszetekbe jut, és addig nem hagy nyugodni, míg meg nem írjátok. Ha elsőre nem érzitek tökéletesnek, írjatok tervet, javítgassatok, csiszoljatok rajta, míg a végén annyi változtatáson nem esik át, hogy egy sablonba se lehet besorolni.

Akkor rendeljek – avagy hogyan rontsunk el egy kritikát?

Az elmúlt pár napban több kritikát elolvastam csak úgy, kíváncsiságból. Tudni akartam, hogy ki mit tart fontosnak, mit emel ki egy történetben, milyen szempontokat vesz figyelembe. Velem ellentétben a legtöbb kritikás blogon a designról is írnak, és most az ezzel kapcsolatos észrevételeimet szeretném megosztani veletek.

Nekem úgy tűnik, hogy a legtöbb kritikus egyenlő mértékben tartja fontosnak a designt és a történetet magát, sőt, volt olyan, ahol az előbbiről sokkal jobban foglalkoztak. Én ezzel nem értek egyet. Hiszen gondoljatok bele! Az olvasók, ahogy a nevükből is látszik, olvasni mennek a blogra, nem pedig azért, hogy a külsejében gyönyörködjenek. Nem azt mondom, fontos, hogy igényesen nézzen ki, áruljon el valamit a történetről, és ami a legfontosabb, legyen olvasható a szöveg, de nem ez az elsődleges, hanem hogy mit írsz. Ha egy könyvet választasz, annál is azt figyeled, hogy miről szól, esetleg beleolvasol, hogy tetszik-e, mielőtt megveszed. A borítója csak marketing, ha tetszik, nagyobb eséllyel kelti fel a figyelmedet, mint egy egyszerűbb, átlagosabb. Ez a blogoknál is így van: egy szép designnal rendelkezőt nagyobb valószínűséggel kezdenek el olvasni, de ha a történet összecsapott munka (ami talán abból ered, hogy inkább a külsejével foglalkoztál), akkor ugyanúgy nem fogják folytatni.

A kritikákra visszatérve, amiket olvastam, többnél is a kezdő photoshopos saját készítésű munkáját tette ki, ami így természetesen nem volt tökéletes. Ami engem meglepett, hogy míg a történetnél óvatos, „látok benned lehetőséget”-féléket írogattak, addig ezekre nyíltan kimondták, hogy „ez iszonyú ronda, azonnal cseréld le, rendelj egy újat!”. Ez több okból is kiverte nálam a biztosítékot.

Először is, egy kritika célja elsősorban nem a saját vélemény kifejtése (ugyanis a vélemény és kritika szó nem egyenlő egymással), hanem hogy segítsük, tanácsokkal lássuk el az írót. Na, már most, ti láttok bármilyen tanácsot az előbbi mondatban? Mert én nem. Ha szimplán megmondod neki, hogy „ez szar, ne csinálj ilyet”, azzal jobb esetben lebunkóz, rosszabban tényleg nem csinál többet. Ehelyett inkább el kellene mondani neki, hogy mi az, ami nem tetszik: használjon másik betűtípust, színezze át a hátteret, stb. Bár ezt a legtöbb kritikában megtaláltam, de koránt sem mindnél.

Másodszor, tanácsot fogalmazz meg egy kritikában, ne parancsot. írd le, hogy mit gondolsz róla, miben lehetne javítani rajta, de az, hogy dobd ki a francba, nem éppen a legjobb tanács. Majd ha ő úgy gondolja, hogy igazad van, lehet, hogy lecseréli, de akár úgy is dönthet, hogy átalakítja szebbé.

Harmadszor, amiről eredetileg is beszélni akartam, a rendelés. Szinte minden olyan kritikában, ami egy nem túl előnyös designt jellemzett, megjelent az a tanács valamilyen formában, hogy rendeljen egy másikat. Bár bizonyára csak a jó szándék vezérelte a kedves kritikaírókat, de gondoljatok már bele! Ezzel kb. azt mondtátok neki, hogy ebben béna, ne is próbálkozzon újat csinálni, inkább hagyja olyanra, aki ért hozzá. Honnan veszitek, hogy nem tudna jobbat? Hogy néhány instrukcióval és egy részletes tutorial-videóval nem alkothatna valami sokkal szebbet?

Nyilván sokkal egyszerűbb írni egy emailt valakinek, hogy szerkessze meg helyette, de én annak a híve vagyok, hogy ha már blogolsz, akkor azt tényleg te csináld. Lehet, hogy nem lesz olyan jó, de legalább a sajátod.

Bár a fenti véleményemből talán úgy tűnik, ítélkezem mások felett, és általánosítok is, de ez nem igaz. Csak a véleményemet osztottam meg veletek ezzel kapcsolatban, a saját észrevételeimet.