#11 Kritika - You've given me purpose

     A kritika nem szándékos sértegetésen alapul, építő jelleggel rendelkezik. Amennyiben az őszinte vélemény túl nagy falat ahhoz, hogy a kedves szerző lenyelje, nem én vagyok az embere. (További információk -> ITT)

Kinézet

  Nos, a fejlécen semmi különös nincs; egyszerű, sötét alapon két túlfényesített, pixeles, és rondán kivágott karakter, alattuk egy címmel, ami szinte olvashatatlan.

Maga a kinézet elég sötét, ezért először azt hittem valami túltúrázott fantasyval lesz dolgom, de nem. Ez egy elég kemény fanfiksön, mint utólag kiderült. Na, de visszatérve a külsőségekre, a design egyszerű, és megtaláltam mindent, amit kerestem. (Bár egy fülszöveget elbírtam volna.)

Tartalom, helyesírás, fogalmazás, benyomás

   Amikor először megláttam, hogy már 23. fejezetnél tartasz, megijedtem, hogy mégis mennyit kell olvasnom (nem igazán rajongok a fekete alapon fehéres szürke betűkért). Micsoda szerencse, hogy a fejezeteid alig 500 szavasak!*irónia félretéve* Túl rövid kislány, túl rövid. Mivel tartalmilag sem álltak azon a szinten, hogy fejezetnek nevezhesd; nem ártana bővíteni őket, esetleg kettőt, vagy hármat összevonni, majd építeni belőle egyet, de az egy legyen, és teljes.

  Nohát! Minden egy átlagos napon kezdődött, amikor anya felébresztett bennünket, aztán szenvedtünk egy balesetet, amiben a szüleim meghaltak, de én olyan nagyon boldog voltam, mert a hugicámnak eltörött a karja. Nem gond, hát végül is azt se tudom nekem mi bajom, de rohanok, mert miért is ne tenném. Anyósülésen balesetezni nem is olyan rossz. Jé, említettem már, hogy meghaltak a szüleim? De tudjátok mit? Ez nem is annyira rossz, hiszen Dzsásztin lett a gyámunk.

Tárgyilagos, és nyers, nem igaz? Pont, mint a te fogalmazásod... E\1-ben írod a történetet. TE vagy az, aki balesetet szenved, aki elveszíti a szüleit, aki egyedül marad a húgával. TE vagy az, akinek mindez fáj, aki magányos, és szomorú. TE VAGY A TÖRTÉNETED. Hogy vagy képes félvállról venni a saját érzéseid? Ez a legnagyobb hiba, amit egy szerző elkövethet... Legalábbis ez egyik legnagyobb. 

     Egyre jobban haladtam a történettel, amikor úgy éreztem ,,na jó, itt most álljunk meg egy szóra''. Nem tudtam koncentrálni. Tényleg nem. Egyszerűen a fogalmazásod, és a helyesírásod olyan szinten tönkretette a sztorit, hogy képtelenség volt ráfókuszálni a kibontakozó szálakra. 

Egyrészt szörnyen használod azt a csekély szókincsed, amivel megáldott a sors; másrészt nem figyelsz, sietsz, kapkodsz, és igénytelen vagy. Pontosan ezek a hibák miatt tűnt néha értelmetlennek, és már-már nevetségesen átlagalattinak a történeted.

Néhány észrevétel:

 ,,Anya egy üzletházban dolgozott a belvárosban. Házakat építettek Afrikában, a szegény részeken. Imádta a munkáját. Nemcsak azért mert csinos ruhákban járhatott, és beszélgethetett, amit imád, hanem mert segíthetett másokon. Amikor éppen nem a munkájával foglalkozott, itthon volt, velünk. Programokat csináltunk, vagy csak éppen beszélgettünk. Tökéletesek voltunk. Mi így négyen. Apa, anya a húgom és én.''  - Most komolyan... csinos ruhák miatt. Ki dolgozik csak azért egy üzletházba, hogy csinos ruhákba járjon, és beszélgessen? Kislány, olvasd fel hangosan magadnak majd azokat a részeket, amiket kiemelek. Érdekes lesz.

,,De nemcsak kifelé mutattuk azt, hogy mi milyen jók vagyunk, mi tényleg jól megvoltunk és nem csak a látszatát akartuk elérni.'' 

,,nyomás helyeződik rá'' - A nyomás általában nehezedik valakire...

,,Egy kereszteződésbe érkeztünk. Zöld volt, így apa nem állt meg, hanem tovább indult. Mikor kinyitottam a szememet, csupán fehérséget láttam és mindenem fájt. Kívül, belül. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, hogy megállapítsam, hogy hol is vagyok pontosan. Nagy tágas ablakot és egy infúziót láttam. Kórház. Próbáltam visszaemlékezni, hogy miért is vagyok itt , de nem ment. Fájt. Nem tudtam mi történt, de fájt és pokoli érzés volt.'' - Tőmondatok. Egyébként nagyon sok helyen feltűnt, hogy képtelen vagy egy összetett, többszörösen bővített mondatot felállítani. Szomorú... 

,,Hogy érzi magát? – mászott bele az arcomba valami fényes dologgal – Szóval nem beszél-, konstatálta a némaságomat- Akkor én fogok - ült le az ágyamba – Autóbalesete volt- nézett rám, mire én is odakaptam a fejemet – Sajnálom, de a szülei nem élték túl - komorodott el mire én úgy éreztem, hogy ez nem igaz.'' - Felnevettem - gondoltam ideírom - Mert egyébként ez így menő - gondoltam tovább - Narrálom a legkisebb mimikát is - gondoltam, nincs ilyen szó, hogy narrálom - mert nem tudom hogyan folytatni a fejezetet - de azért nem árt használni - gondoltam végül. 

Szerinted van bármi különbség a két szövegrész között? Szerintem nincs.

,,Amikor újra kinyitottam a szememet Austin-t pillantottam meg, a barátomat. Austinnal egy osztályba jártunk. Ő volt a foci csapat kapitánya, és meg a pompon csapaté. Összeilletünk.'' - Nocsak, egy igazán egyedi pár. Verd ki a fejedből azt a rengeteg hálivúdi maszlagot, mert nagyon lehúznak. 

,,a szíved a torkodban van és a hasadban pillangók vannak'' - Tipikus példája annak, amikor fogalmad sincs arról, mit írsz. Mellesleg, én megpróbáltam eltekinteni attól a tömérdek szóismétléstől, amit te időről időre csak nyomtál, és nyomtál, de azt hiszem itt az ideje megemlíteni. Szörnyű. Egyszerűen szörnyű, és irritáló olvasás közben állandóan ugyanazokat a szavakat futtatni. Olvass többet! És kezd ezzel ITT.

 Ezeken kívül előfordult néhány logikai hiba, mint például Lar levágatta a haját, de egy bekezdéssel később már, hátradobta az előbb említett, valószínűleg levágott haját. 

     Azt hiszem, én befejezem, hiszen eleget papoltam mára. Remélem segíthettem, és sikerül javítanod mint a stílusodon, mint a történet sablonján. Egyébként, a sztorival kezdetben semmi problémám nem volt, de ahogy egyre haladtál, és kezdett pörögni a cselekmény, katasztrofálisan átment kartonba.

További sok sikert, és kitartást!