Helyesírás:
Ezúttal
ezzel kezdem a kritikát, mert mikor elkezdtem olvasni a történetedet, ezzel
kapcsolatban fogalmazódott meg bennem a legtöbb gondolat. Véleményem szerint
tudsz helyesen írni – papíron. Könnyen észre tudtam venni a hibáidat, mert
mikor először elkezdtem gépen írni, én is hasonlókba estem bele. Típushibáid
vannak, amiken könnyű javítani, ha megjegyzed őket, ezért mindegyikhez hozok
egy példát a prológusodból.
·
írásjelek:
„Rémülten
nézett rám barna szemeivel , miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.”
Pontnál,
vesszőnél, felkiáltójelnél, egyszóval mindennél ugyanaz a szabály érvényes. Elé
nem, utána teszel szóközt. Az első néhány mondatnál ezt jól is írtad, nem is
értem, hogy utána miért váltottál át a rosszra. A lényeg, hogy az előbbi mondat
helyesen így lenne:
Rémülten
nézett rám barna szemeivel, miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.
Egyébként ajánlom, hogy a fejezeteidet először Wordben írd meg, mert
bár a helyesírás ellenőrző sem mindig tökéletes, de ezt a hibát például
kiszűri.
·
párbeszédek: ez elég jellemző hiba, sosem
számoltam, de szerintem tíz blogból nyolcnál rosszul írják. Ez egy olyan dolog,
ami még ha sokat olvasol, se biztos, hogy megmarad benned, hiszen sosem arra
figyelsz, hogy mikor tesz pontot a szerző, mikor ír nagybetűvel. Ajánlom, hogy
vegyél elő egy regényt, teljesen mindegy, hogy milyet, és figyeld meg benne
jobban a párbeszédeket, akkor világossá válik a magyarázatom.
Íme néhány példa a prológusodból úgy, ahogy te
írtad, és ahogy helyes lenne:
„- De anya , fáj a térdem.- mondta szomorúan a
kisfiú.” → – De anya, fáj a térdem – mondta szomorúan a kisfiú.
Nézzük, mit is kellett volna máshogy írnod.
1. Először
is, a vesszőt, amire már az előző pontban kitértem.
2. Másodszor,
a rövid - helyett ez a helyes párbeszédeknél: –. Ha megfigyeled, ez hosszabb.
Ugyancsak a Wordöt tudom ajánlani, ahol (bár nem mindig, ezt sosem értettem
miért), de automatikusan átjavítja. Rögtön a billentyűzetből is elő lehet hívni
(legalábbis ha nem magyarra átkonvertált angol billentyűzeted van, mint nekem),
de én meg szoktam keresni a szimbólumok között, és akárhányszor szükségem van
rá, csak bemásolom. Ez sem olyan bonyolult tehát: a párbeszédeknél hosszú
gondolatjelet, az összetett szavaknál pedig rövid kötőjelet teszel.
3. Harmadszor
magára a párbeszédre térnék ki. Amikor megszólaltatod a szereplődet, majd egy
rövid magyarázatot fűzöl hozzá, kétféleképpen teheted, és a helyesírásánál is
először azt kell eltalálnod, hogy melyik csoportba esik. Az egyiknél folytatod
a mondatot, a másiknál újat kezdesz. Ez az előbbibe tartozik bele, ahogy az
összes többi ehhez hasonló is: kérdezte, gondolta, emelte fel a fejét, ütötte
meg, stb. Ilyenkor a megszólalás után nem kell pontot tenned, a hozzáfűznivalót
pedig kis betűvel kezded. A másikra jó példa a következő mondatod:
„- Hallgass már!- a lábával
megrúgta a kisfiút , aki leesett a földre.”→ – Hallgass már! – A lábával
megrúgta a kisfiút, aki leesett a földre.
Ebben
az esetben tehát, mivel új mondatot kezdtél, a megszólalás végére pontot (vagy
ez esetben felkiáltójelet) kell tenni, amit a korábbinál ugye elhagytunk, a
gondolatjel után pedig nagybetűvel kell kezdeni a mondatot.
Remélem,
valamennyire sikerült elmagyaráznom a hibáidat, de ha mégsem, ajánlom ezt az
oldalt: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewpage.php?page=helyes.
Itt részletesebben leírják mindazt, amit most elmondtam.
·
Igeidők: mikor elkezdesz írni egy történetet,
legyen az novella, regény, vagy akár vers is, már az elején el kell döntened,
hogy milyen időben írod: múltban vagy jelenben. A klasszikus a múlt, és én is
ezt ajánlanám neked: ebben a legkönnyebb jól írni, a jelenbe gyakran
belekavarodhatsz, és ha nem megfelelően tálalod, idegesítővé válhat az olvasó
számára.
De akkor most térjünk vissza te történetedre, és
hogy miért is hoztam fel ezt: te mindkettőt használod. Először elkezdted jelen
időben, aztán átváltottál múltba a következő bekezdésben. A végén már odáig
eljutottál, hogy mondatonként cserélgetted az igeidőt.
Itt szerintem nem szükséges példát írnom, ha
átolvasod a prológust, figyelj meg minden igét, és rájössz, mire gondoltam.
·
Pontok: a prológusban csak egy pár mondatban
fordult elő, de úgy gondolom, fontos, hogy erre is kitérjek, mert erre is
létezik egy szabály: vagy egy, vagy három. Ha el akarsz nyújtani egy mondatot,
akkor használod a hármat, minden másnál pedig az egyet. Olyan nincs, ahogy te
csináltad, hogy rányomsz a billentyűzetre, aztán egyszer csak leveszed az
ujjad, mikor van már pár pontod.
Fogalmazás:
Egyelőre kezdetlegesnek mondanám a fogalmazásodat,
de nem feltétlenül rossz értelemben. Látok benne lehetőséget, és ha sokat írsz,
olvasol, rengeteget tudsz fejlődni anélkül, hogy észrevennéd. Ez a folyamat
általában tudat alatt lezajlik, éppen ezért nem is tudok túl sokat hozzátenni,
mindössze néhány dologra hívom fel a figyelmedet, amik ezúttal nem hibák, csak
ötletek, amivel jobbá teheted a történetedet.
·
Változatos hosszúságú mondatok: a te mondataid általában
rövidek, márpedig ha csak tőmondatokban írsz, az megakaszthatja az olvasót. Próbálj
néha hosszabb mondatokat összehozni! Ezt akár utólag is megteheted,
visszaolvasod a történetedet, és összevonsz párat. Persze nem kell mindig
hosszúnak tenniük, idővel kitapasztalod, mikor mit érdemes használni. Azt
ajánlom, hogy miközben írsz, sokszor olvasd vissza, akár hangosan is, közben
próbálgasd, hogy hangzik a legjobban.
·
Szókincs: gyakran előfordulnak szóismétlések. Ha
csak kevés van belőlük, szándékosságot sugallnak, felhívják magukra a
figyelmet, de ha túl sok, az már zavaró lehet. Ha észreveszed, hogy két (vagy
több) mondaton belül ugyanazt a szót ismételgeted, keress szinonimát, vagy ha
nem találsz, gondolkodj el rajta, hogy tudnád átfogalmazni őket.
·
Részletesebben: ügyelj arra, hogy ne csak
cselekményt írj! Igaz, hogy a történet előrehaladása szempontjából ez a
legfontosabb, de ahhoz, hogy teljes képet adj, ennél többre van szükség. Vegyük
példaként az első fejezetet. Indítasz néhány sor gondolattal, ami nagyon jó.
Aztán a semmiből előkerül egy legjobb barátnő, akiről az előbbi titulusán túl
csak a nevét tudjuk. Hogy néz ki? Hány éves? Milyen a személyisége? Aztán, hol
vannak egyáltalán a szereplők? Ki a főszereplőnk?
például: „Megfordultam
, és felnéztem a kollégiumra. Egy hatalmas , régi épület. Nagyon klassz.”
→ Vagyis tudjuk róla, hogy nagy és régi. De milyen régi, milyen korban tudnád
leginkább elképzelni? Milyen stílusú? Milyen színűek a falak, milyen az ablakok
formája? Körülötte mi van? Park, erdő, vagy egyszerűen a város többi épülete?
Történet:
szeretem a romantikus történeteket, és ezt ebbe a kategóriába tudnám
besorolni. Egy lány, aki új életet kezd messze az otthonától, és mindentől,
amit ismer – nem éppen eredeti ötlet, de bőven van benne más, ami annak
mondható. A prológust nagyon jól eltaláltad, a négy fejezetet utána olvasva
nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a kisfiú, akit Melissa talált, bizonyára
Zayn. Az egyelőre nem világos, hogy utána miért nem találkoztak többet,
remélem, ennek magyarázatára még sort kerítesz. Tetszik a szereplők sötét
múltja, hogy nem átlagos tizenévesekről írsz, hanem olyanokról, akik már sok
rosszat megtapasztaltak. Szintén pozitívum, hogy ezt a személyiségükön is
érzékelteted: Melissa zárkózott lett, Zayn pedig bizalmatlan. Kettejük
kapcsolata is érdekes. A vonzalom nyilvánvaló, valahogy mégsem közelítenek
egymáshoz.
Karakterek:
·
Melissa: a prológus + a négy fejezet után
valamennyire azt hiszem, sikerült kiismernem. Zárkózott, félénk és érzékeny.
Ezzel megadtad a legalapvetőbb tulajdonságait, egy teljes karakterhez azonban
több kell, főleg, hogy az ő szemszögéből írod a történetet. Az jó, hogy a
múltjából hozol néha jeleneteket, ezekkel indokolhatod meg a legegyszerűbben a
kialakult személyiségét. Javaslom, hogy mondj róla apró, kevésbé fontos
dolgokat is, amik jellemzik, és alátámasztják a fő jellemvonásait.
·
Zayn: igazi rosszfiú, aki után bomlanak a lányok,
de azért titokban megölt valakit. Mivel még nem sok fejezet van kész, nem baj,
hogy róla csak ennyit tudunk, felcsigázza az olvasókat. Én például mindig arra
vártam, hogy mikor lesz már egy közös jelenete Melissával.
·
Bells: aranyos, szimpatikus lány, hiperaktív,
divatbolond, és közvetlen. Szerintem őt sikerült a legjobban bemutatatnod
eddig.
·
A többi
szereplőnek eddig inkább csak a nevét tudjuk, mást semmit, ezért róluk nem
sokat tudok mondani, hiszen még a nevét sem sikerült mindnek megjegyeznem.
Realitás:
Fontos, hogy egy történet reális legyen, hogy mi,
olvasók, el is higgyük, amit olvasunk: beleéljük magunkat, együtt izguljunk a
szereplőkkel, átérezzük az örömüket vagy fájdalmukat. Néhány apróság, amit nem
találtam hihetőnek a történetedben:
·
„Öt
éves korom óta nem sírtam egészen a mai napig.” → néha mindenki szokott
sírni. Talán ez idővel egyre ritkábban fordul elő, de azt nehezen hiszem el,
hogy egy óvodás, majd egy általános iskolás kislány ezt meg tudja állni.
·
Aztán a következő: nagyon tetszett az elején a
titokzatosság Melissa bátyjáról. Először megtudjuk, hogy halott, amit néha
felemlegetsz, de nem árulod el, ezzel még jobban felcsigázva az olvasókat.
Aztán bumm, Bell megkérdezi, és rögtön mindent elmond neki, pedig épp csak
akkor ismerték meg egymást. A bizalomhoz több idő kell, ahogy egy barátság
kialakulásához is. Előfordulhat, hogy két ember már az első perctől fogva
kedveli egymást, és jól kijönnek, de mégsem osszák meg egymással az életük
legsötétebb mozzanatait.
·
Egyetem vagy gimnázium? A leírtak alapján a
történet kezdetén Melissa az első egyetemi évét kezdi, a jelenetek mégis arra
utalnak, mintha egy gimnáziumról lenne szó. Hogy miért mondom ezt? Lássuk:
o a 3.
fejezetben a szereplők az évnyitóra mennek. Én idén kezdtem az egyetemen, és
egy kezemen össze tudom számolni, hogy hányan mentek el az évnyitónkra. Talán
néhány túlbuzgó elsős még benéz, de a többség inkább élvezi még egy kicsit a
nyarat, mivel amellett, hogy semmi érdemlegeset nem mondanak, még csak nem is
kötelező.
o „Közben észre sem vettem , hogy az
igazgató felállt a színpadra és elmondta a mondandóját.” → az egyetemen dékán van, nem pedig igazgató.
o „A bejárat mögötti folyóson vannak
az öltözők és egy kis szoba a tanároknak.” →
tanári a gimiben van, egyetemen irodájuk van (nálunk pl. egy iroda 2-3
tanárnak).
·
Az újságcikk: egy újságban általában objektív
cikkek vannak, pláne, ha egy gyilkossági ügyről van szó. Leírják, mi történt,
kit gyanúsítanak, és nagyjából ennyi.
„Még egyszer felhívom az önök figyelmét ! Éjjel
ne kószáljanak az utcákon , mindig ellenőrizzék , hogy be legyen zárva az ajtó
és menyire csak lehet kerüljék Zayn Malik-ot. Avery Ewans gyilkosát
!” → ezzel nagyjából úgy állítod be a srácot, mint egy közveszélyes
sorozatgyilkost mindössze azért, mert a barátnője azután halt meg, hogy
veszekedtek. Egyáltalán hogy halt meg? Nekem a leírtak alapján inkább tűnt
öngyilkosságnak az eset…
Alapvetően tehát egy izgalmas történetnek ígérkezik, amiben rengeteg
lehetőséget látok. Jó a fantáziád, látszik, hogy sok ötleted van, már csak a
megvalósításán kell egy kicsit csiszolni, és tökéletes lesz. Kíváncsian várom a
folytatását, ugyanis az utolsó mondattal nagyon felcsigáztál. Sok sikert az
íráshoz, remélem, segítségedre lehettem a véleményemmel.
Nagyon szépen köszönöm , hogy elmondtad a véleményedet. Köszönöm , hogy őszinte voltál , és azt is , hogy próbálsz segíteni. :-)
VálaszTörlésNagyon szívesen, remélem hasznodra volt a véleményem :)
Törlés