Most, hogy végre végeztem a vizsgáimmal (mármint
egynek még csak az eredményére várok, szurkoljatok:D), meg is érkeztem a soron
következő kritikával. Miután kitettem Facebookra is a blogomat, ráadásul ott is
többen jelezték, hogy szeretnének kritikát kérni, igencsak megnövekedett a
lista, de ezt gondolom észrevettétek. Éppen ezért úgy tartom igazságosnak, hogy
sorba haladok, aki a legkorábban kérte, az kapja először. Ma Jappancs Te vagy a
legjobb című történetét fogom véleményezni.
Helyesírás:
Alapvetően nincsenek problémáid a helyesírással, a
párbeszédeket kivéve. Ezt már egy korábbi kritikámban részleteztem, hogy kell
csinálni, ezért most nem fogom, tekintve, hogy hamarosan felteszek egy
„útmutatót” ezzel kapcsolatban, amit majd ajánlok figyelmedbe. De íme néhány
mondat, amit rosszul írtál, illetve kijavítva:
„Ezt meg kell örökítenem! - épp a telefonom után
nyúltam” → Ezt meg kell örökítenem! – Épp a
telefonom után nyúltam.
Itt láthatod, hogy két dolgot is változtattam: a
kötőjelet gondolatjelre cseréltem, a megszólalás utáni megjegyzésnél pedig az é
betű nagy lesz, mivel új mondatot kezdesz. Ilyenkor az a szabály, hogyha a
megszólaláshoz közvetlenül kapcsolódik a kommentár (pl. mondta, kérdezte,
súgta, rúgta meg, ült le, stb.), akkor a pontot nem kell kitenni a megszólalás
végére, a megjegyzést pedig kis betűvel kell kezdeni. Ellenkező esetben pont
fordítva van: ha külön mondatot kezdesz, mint például a korábban bemásolt
részletnél, kiteszed a pontot (vagy ott épp felkiáltójelet), és nagy betűvel
kezded a mondatot.
Fogalmazás:
Érthető, amit írsz, odafigyelsz, hogy ne legyenek
szóismétlések, választékosan fogalmazol, ezek mindenképpen pozitívumok.
Ellenben, véleményem szerint a párbeszédek aránya túl nagy a leírásokhoz
képest, pedig ebben a műfajban inkább az utóbbira lenne nagyobb szükség. A
fejezeteket elsieted, mert mindig csak a cselekményre koncentrálsz, arra nem,
hogy a részleteket is kifejtsd. Például azzal kezdted az egészet, hogy a
főszereplő lány sírva kiszalad a teremből. De miért? Ennek magyarázatára a
későbbiekben sem került sor, és talán nem is lenne túl lényeges, ha nem rögtön
az első mondatban említenéd, ami egy történet szempontjából meghatározó. Aztán
megjelenik a lány mellett egy fiú (megjegyzem, azt is csak onnan tudhatjuk,
hogy lány, hogy a női mosdóba ment be). Hogy néz ki? Hogy került oda? Mit
gondolt a lány, mikor meglátta? Meglepődött, megijedt, örült neki, szégyellte
magát?
Bár ez már nem kötődik a fogalmazáshoz, az előbb
kifejtettekhez igen: a szereplőkről és a környezetről túl keveset árulsz el.
Hol játszódik a történet, milyen városban? Egyáltalán milyen országban? Az első
név, amiről tudomást szerzünk, Eze, ami fogalma sincs, milyen nemzetiségű,
annyi biztos csak, hogy nem magyar. A következő Shane, a főszereplő lány bátyja
(akinek megjegyzem, ekkor, az első fejezetben még mindig nem tudjuk a nevét),
amiből arra következtethetünk, hogy angol/amerikai környezetben játszódik. A
második fejezetben még két nevet megismerünk: Emeséét, a főszereplőjét (végre),
és Csenge tanárnőét. Most akkor mi van?! Tehát akkor most milyen
országban is vagyunk? Az első kettő nem magyar, a második kettő magyar. Úgy még
érthető lenne, ha csak a főszereplő magyar, vagy csak ő nem, de te egy családon
belül hoztál két nemzetiséget.
De nem ez volt az egyetlen információhiány. Kíváncsi
lennék például Emese korára. Csak annyit tudunk róla, hogy kiskorú, és iskolába
jár, de az mégsem mindegy, hogy hét vagy tizenhét éves (ugyanis az iskoláról
sem írtad, hogy általános vagy gimnázium). És hogy néz ki, milyen színű a haja,
a szeme, vékony vagy kövér, sportos ruhákat hord, vagy lányosakat, szemüveges
vagy fogszabályzós?
Történet:
Az első fejezetek után egy átlagos iskolás lány
történetére gondoltam, aki valamilyen úton-módon találkozott egy furcsa fiúval.
Az első meglepetés a harmadik fejezetben következett be, mikor Emese belépve az
otthonába, két vérben fürdő fiút talál: az újdonsült ismerősét és a saját
bátyját. Ekkor már gyanús volt Eze, mert bár már az elejétől fogva
baljóslatúnak gondoltam, de veszélyesnek korábban nem. Bár Emese biztos volt
benne, hogy a fiú nem tett semmi rosszat, én majdnem biztos voltam benne, hogy
ő csinált valamit. A következő fejezet már a kórházban kezdődik, de nem sokáig,
mert hirtelen Eze és Emese átkerül egy másik világba elrablójukkal egyetemben.
Ott kiderül, hogy Eze mégsem egy síró kisgyerek, sokkal inkább egy véres kezű
harcos, aki egy másik világból származik. Ezután megjelenik egy tucatnyi új szereplő
ebből a furcsa világból, akiknek egyelőre nem sikerült megjegyeznem a nevét.
A „rövid” összefoglaló után tehát: a történeted
fordulatos, eseménydús, sosem lehet tudni, hogy mi fog történni benne. Ez
egyrészről jó, mert nem kiszámítható, másrészt viszont zavaró, mert nem tudni,
merre halad a történet. Egy jó regénynek van célja, amiről már az elején
tudomást szerzünk: ez az, amit a főszereplő el akar érni, legyen szó egy barát
megmentéséről, és hétköznapi szerelmi kapcsolat kialakításáról, stb. Nálad ezt
hiányoltam, mert sosem tudjuk, Emese mit szeretne valójában. Csak sodródik az
árral. Talált egy fiút? Jó, vigyük haza!
Megsérült a bátyja? Menjünk kórházba!
Elraboltak? Üljünk és várjunk, hátha
egyszer eszükbe jutunk, és elmondják, mi van.
Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy milyen eredeti
történetet találtál ki. Régebben azt mondtam volna, a fantasy világában a
legegyszerűbb valami újjal előállni, hiszen itt nem kell a valósághoz, a fizika
törvényeihez ragaszkodnod, hanem a fantáziád szabadon szárnyalhat. Az utóbbi
időben azonban olyannyira elszaporodtak az ilyesféle történetek, hogy már meg
sem lepődök, mikor a könyvespolcról egy vámpír, egy vérfarkas, vagy éppen egy
tündér pillant vissza rám. A tiéd azonban különbözik ettől: mint már mondtam,
az első néhány fejezetben eszembe se jutott volna, hogy valami
természetfelettivel lesz dolgom (bár hogy pontosan mivel, azt még mindig nem
tudom megmondani). Eddig nem sok fejezetet tettél fel, ezek inkább bevezetőnek
tűnnek, hiszen a java még csak most jön: mikor Emese megismerkedik ezzel a
furcsa világgal.
Realitás:
Ezt nyilván máshogy kell szemlélnem, mint egy
átlagos gimis regényt, hiszen fantasy esetén font az a lényeg, hogy eltérj a
valóságtól. Ennek ellenére itt is fontos, hogy néhány alapvető dologra
odafigyelj, hiszen a történet mégiscsak a való világban játszódik, ráadásul a
másik világ karakterei is emberek, valószínűsíthetően hasonló jellemvonásokkal.
Azonban nem csak a témája miatt nehéz
megállapítanom, hogy reális-e a történeted, hanem a korábban említett
információhiány miatt is (pl. nem tudom, hány évesek a szereplők). Ezért inkább
csak felsorolok néhány jelenetet, ami furcsának tűnt:
1. Emese,
mikor először találkozik Ezével, rögtön segíteni akar neki. Egy normális gyerek
ilyenkor egy felnőtt segítségét kérné, ő azonban egyszerűen fogja, és
hazaviszi, annak ellenére, hogy semmit sem tud róla (azt se, mennyire veszélyes
lehet. És mint kiderült, az is.)
2. A
két testvér szinte egyedül él otthon, a szüleik folyton távol vannak. Hogyan
tudnak gondoskodni magukról?
3. Az
anyuka, miután tudomást szerzett arról (egyébként honnan?), hogy egy szem fia
kórházba került, útközben örökbe fogad egy amnéziás szőkét. Egy felnőtt nem
fogad csak úgy örökbe egy idegent, akiről semmit sem tud, és ha mégis, az nem
öt percig tart.
Ezek voltak a legszembetűnőbbek, és mint látod, nem
is kifejezetten hibák, hiszen megtörténhettek, csak épp nem indokoltad meg őket
kellőképpen, ezért olyan, mintha a levegőben lógnának.
Szereplők:
Emese: elég furcsa lány. Bár a korát nem tudhatjuk,
én 13-14 évesnél nem mondanám többnek. A párbeszédek alapján meglehetősen faragatlan
teremtés, könnyen felkapja a vizet, és a naivitása néha már butaságba fordul
át. Csak sodródik az eseményekkel, sosem cselekszik, inkább csak megy mások
után.
Eze: az ő karaktere a legkülönlegesebb. Az elején
egy szánalmas kisfiút mutattál be, aki a viselkedésével egy hatéves szintjét
üti meg, de elmondásod szerint idősebb Emesénél, ezért inkább csak lelkileg
alulfejlett gyerekes. Aztán átkerülnek a másik világba, ahol rögtön magára
talál, harcol, és a párbeszédek alapján vagy tíz évet öregedik. Bár ez még nem
derült ki, de én úgy sejtem, valójában nem veszítette el az emlékeit, és az
egész csak egy színjáték volt, hogy Emesét megtévessze. (Csak éppen fogalmam
sincs, hogy miért.)
Shane: ő sem egy átlagos karakter. Harsány, és
védelmezi a húgát, akire nagyon hasonlít a jelleme. Ennél többet róla egyelőre
nem tudok mondani.
A többi szereplőnek egyelőre nem sikerült még csak a
nevét sem megjegyeznem, ezért róluk nem is írok. Azt tanácsolom, hogy a
meglévőket dolgozd ki jobban, ahogy az újonnan megjelenőket is.
Fejezetek
hossza:
Bár a blogoknál nem divat a túl hosszú fejezet,
ennél azért lehetne hosszabb. A cselekmény megfelelő mennyiségű lenne, de mivel
nem fejted ki őket részletesen, ezért gyorsan haladsz vele, és a fejezetek is
rövidek lesznek. Ennél tehát azt tanácsolom, hogy ugyanennyi cselekményt
próbálj hosszabban és részletesebben megírni: egészítsd ki őket apró
részletekkel, a szereplők külsejével, Emese gondolataival és érzéseivel, a
helyszínek leírásával, ami egy fantasy esetén különösképpen fontos.
Cím:
Jól hangzik, de egyelőre nem tudom, hogy kötődik a
történethez, kire vagy mire utal. Ez nem feltétlenül probléma, hiszen még
nagyon az elején járunk, van olyan könyv, aminek csak az utolsó fejezeteiben
esett le, hogy az író miért ezt adta neki. A lényeg, hogy valamikor nyerjen
értelmet.
Összességében tehát azt mondanám, hogy a történeted különleges
és egyedi, amiért mindenképpen dicséretet érdemelsz. Nem próbálsz sablonokra
építeni, és agyonrágott jeleneteket újraformálni, hanem szabadjára engeded a
fantáziádat, és olyat alkotsz, ami másnak nem jutna eszébe. Törekedj arra, hogy
jobban érthető legyen, amit írsz (főleg az utolsó fejezetnél volt, hogy gyakran
összezavarodtam, mi is történt éppen, ezért többször újra kellett olvasnom), ne
siesd el a cselekményt, és próbálj mindent részletesebben leírni. Persze nem
kell minden lényegtelen apróságot közölnöd az olvasóval, éppen csak annyit,
hogy jobban bele tudja élni magát abba a világba, amit te alkottál.
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy ilyen tartalmasan írtál a blogról. A blog jelenleg átírás alatt áll (egészen az első fejezettől), így nagy segítséget jelent a kritikád a javításban. :)
Szia!
TörlésNagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem. :)