2015. 06. 20.

Kritika #3: You're the best

Most, hogy végre végeztem a vizsgáimmal (mármint egynek még csak az eredményére várok, szurkoljatok:D), meg is érkeztem a soron következő kritikával. Miután kitettem Facebookra is a blogomat, ráadásul ott is többen jelezték, hogy szeretnének kritikát kérni, igencsak megnövekedett a lista, de ezt gondolom észrevettétek. Éppen ezért úgy tartom igazságosnak, hogy sorba haladok, aki a legkorábban kérte, az kapja először. Ma Jappancs Te vagy a legjobb című történetét fogom véleményezni.


Helyesírás:
Alapvetően nincsenek problémáid a helyesírással, a párbeszédeket kivéve. Ezt már egy korábbi kritikámban részleteztem, hogy kell csinálni, ezért most nem fogom, tekintve, hogy hamarosan felteszek egy „útmutatót” ezzel kapcsolatban, amit majd ajánlok figyelmedbe. De íme néhány mondat, amit rosszul írtál, illetve kijavítva:
„Ezt meg kell örökítenem! - épp a telefonom után nyúltam” Ezt meg kell örökítenem! – Épp a telefonom után nyúltam.
Itt láthatod, hogy két dolgot is változtattam: a kötőjelet gondolatjelre cseréltem, a megszólalás utáni megjegyzésnél pedig az é betű nagy lesz, mivel új mondatot kezdesz. Ilyenkor az a szabály, hogyha a megszólaláshoz közvetlenül kapcsolódik a kommentár (pl. mondta, kérdezte, súgta, rúgta meg, ült le, stb.), akkor a pontot nem kell kitenni a megszólalás végére, a megjegyzést pedig kis betűvel kell kezdeni. Ellenkező esetben pont fordítva van: ha külön mondatot kezdesz, mint például a korábban bemásolt részletnél, kiteszed a pontot (vagy ott épp felkiáltójelet), és nagy betűvel kezded a mondatot.
Fogalmazás:
Érthető, amit írsz, odafigyelsz, hogy ne legyenek szóismétlések, választékosan fogalmazol, ezek mindenképpen pozitívumok. Ellenben, véleményem szerint a párbeszédek aránya túl nagy a leírásokhoz képest, pedig ebben a műfajban inkább az utóbbira lenne nagyobb szükség. A fejezeteket elsieted, mert mindig csak a cselekményre koncentrálsz, arra nem, hogy a részleteket is kifejtsd. Például azzal kezdted az egészet, hogy a főszereplő lány sírva kiszalad a teremből. De miért? Ennek magyarázatára a későbbiekben sem került sor, és talán nem is lenne túl lényeges, ha nem rögtön az első mondatban említenéd, ami egy történet szempontjából meghatározó. Aztán megjelenik a lány mellett egy fiú (megjegyzem, azt is csak onnan tudhatjuk, hogy lány, hogy a női mosdóba ment be). Hogy néz ki? Hogy került oda? Mit gondolt a lány, mikor meglátta? Meglepődött, megijedt, örült neki, szégyellte magát?
Bár ez már nem kötődik a fogalmazáshoz, az előbb kifejtettekhez igen: a szereplőkről és a környezetről túl keveset árulsz el. Hol játszódik a történet, milyen városban? Egyáltalán milyen országban? Az első név, amiről tudomást szerzünk, Eze, ami fogalma sincs, milyen nemzetiségű, annyi biztos csak, hogy nem magyar. A következő Shane, a főszereplő lány bátyja (akinek megjegyzem, ekkor, az első fejezetben még mindig nem tudjuk a nevét), amiből arra következtethetünk, hogy angol/amerikai környezetben játszódik. A második fejezetben még két nevet megismerünk: Emeséét, a főszereplőjét (végre), és Csenge tanárnőét. Most akkor mi van?! Tehát akkor most milyen országban is vagyunk? Az első kettő nem magyar, a második kettő magyar. Úgy még érthető lenne, ha csak a főszereplő magyar, vagy csak ő nem, de te egy családon belül hoztál két nemzetiséget.
De nem ez volt az egyetlen információhiány. Kíváncsi lennék például Emese korára. Csak annyit tudunk róla, hogy kiskorú, és iskolába jár, de az mégsem mindegy, hogy hét vagy tizenhét éves (ugyanis az iskoláról sem írtad, hogy általános vagy gimnázium). És hogy néz ki, milyen színű a haja, a szeme, vékony vagy kövér, sportos ruhákat hord, vagy lányosakat, szemüveges vagy fogszabályzós?
Történet:
Az első fejezetek után egy átlagos iskolás lány történetére gondoltam, aki valamilyen úton-módon találkozott egy furcsa fiúval. Az első meglepetés a harmadik fejezetben következett be, mikor Emese belépve az otthonába, két vérben fürdő fiút talál: az újdonsült ismerősét és a saját bátyját. Ekkor már gyanús volt Eze, mert bár már az elejétől fogva baljóslatúnak gondoltam, de veszélyesnek korábban nem. Bár Emese biztos volt benne, hogy a fiú nem tett semmi rosszat, én majdnem biztos voltam benne, hogy ő csinált valamit. A következő fejezet már a kórházban kezdődik, de nem sokáig, mert hirtelen Eze és Emese átkerül egy másik világba elrablójukkal egyetemben. Ott kiderül, hogy Eze mégsem egy síró kisgyerek, sokkal inkább egy véres kezű harcos, aki egy másik világból származik. Ezután megjelenik egy tucatnyi új szereplő ebből a furcsa világból, akiknek egyelőre nem sikerült megjegyeznem a nevét.
A „rövid” összefoglaló után tehát: a történeted fordulatos, eseménydús, sosem lehet tudni, hogy mi fog történni benne. Ez egyrészről jó, mert nem kiszámítható, másrészt viszont zavaró, mert nem tudni, merre halad a történet. Egy jó regénynek van célja, amiről már az elején tudomást szerzünk: ez az, amit a főszereplő el akar érni, legyen szó egy barát megmentéséről, és hétköznapi szerelmi kapcsolat kialakításáról, stb. Nálad ezt hiányoltam, mert sosem tudjuk, Emese mit szeretne valójában. Csak sodródik az árral. Talált egy fiút? Jó, vigyük haza! Megsérült a bátyja? Menjünk kórházba! Elraboltak? Üljünk és várjunk, hátha egyszer eszükbe jutunk, és elmondják, mi van.
Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy milyen eredeti történetet találtál ki. Régebben azt mondtam volna, a fantasy világában a legegyszerűbb valami újjal előállni, hiszen itt nem kell a valósághoz, a fizika törvényeihez ragaszkodnod, hanem a fantáziád szabadon szárnyalhat. Az utóbbi időben azonban olyannyira elszaporodtak az ilyesféle történetek, hogy már meg sem lepődök, mikor a könyvespolcról egy vámpír, egy vérfarkas, vagy éppen egy tündér pillant vissza rám. A tiéd azonban különbözik ettől: mint már mondtam, az első néhány fejezetben eszembe se jutott volna, hogy valami természetfelettivel lesz dolgom (bár hogy pontosan mivel, azt még mindig nem tudom megmondani). Eddig nem sok fejezetet tettél fel, ezek inkább bevezetőnek tűnnek, hiszen a java még csak most jön: mikor Emese megismerkedik ezzel a furcsa világgal.
Realitás:
Ezt nyilván máshogy kell szemlélnem, mint egy átlagos gimis regényt, hiszen fantasy esetén font az a lényeg, hogy eltérj a valóságtól. Ennek ellenére itt is fontos, hogy néhány alapvető dologra odafigyelj, hiszen a történet mégiscsak a való világban játszódik, ráadásul a másik világ karakterei is emberek, valószínűsíthetően hasonló jellemvonásokkal.
Azonban nem csak a témája miatt nehéz megállapítanom, hogy reális-e a történeted, hanem a korábban említett információhiány miatt is (pl. nem tudom, hány évesek a szereplők). Ezért inkább csak felsorolok néhány jelenetet, ami furcsának tűnt:
1.      Emese, mikor először találkozik Ezével, rögtön segíteni akar neki. Egy normális gyerek ilyenkor egy felnőtt segítségét kérné, ő azonban egyszerűen fogja, és hazaviszi, annak ellenére, hogy semmit sem tud róla (azt se, mennyire veszélyes lehet. És mint kiderült, az is.)
2.      A két testvér szinte egyedül él otthon, a szüleik folyton távol vannak. Hogyan tudnak gondoskodni magukról?
3.      Az anyuka, miután tudomást szerzett arról (egyébként honnan?), hogy egy szem fia kórházba került, útközben örökbe fogad egy amnéziás szőkét. Egy felnőtt nem fogad csak úgy örökbe egy idegent, akiről semmit sem tud, és ha mégis, az nem öt percig tart.
Ezek voltak a legszembetűnőbbek, és mint látod, nem is kifejezetten hibák, hiszen megtörténhettek, csak épp nem indokoltad meg őket kellőképpen, ezért olyan, mintha a levegőben lógnának.
Szereplők:
Emese: elég furcsa lány. Bár a korát nem tudhatjuk, én 13-14 évesnél nem mondanám többnek. A párbeszédek alapján meglehetősen faragatlan teremtés, könnyen felkapja a vizet, és a naivitása néha már butaságba fordul át. Csak sodródik az eseményekkel, sosem cselekszik, inkább csak megy mások után.
Eze: az ő karaktere a legkülönlegesebb. Az elején egy szánalmas kisfiút mutattál be, aki a viselkedésével egy hatéves szintjét üti meg, de elmondásod szerint idősebb Emesénél, ezért inkább csak lelkileg alulfejlett gyerekes. Aztán átkerülnek a másik világba, ahol rögtön magára talál, harcol, és a párbeszédek alapján vagy tíz évet öregedik. Bár ez még nem derült ki, de én úgy sejtem, valójában nem veszítette el az emlékeit, és az egész csak egy színjáték volt, hogy Emesét megtévessze. (Csak éppen fogalmam sincs, hogy miért.)
Shane: ő sem egy átlagos karakter. Harsány, és védelmezi a húgát, akire nagyon hasonlít a jelleme. Ennél többet róla egyelőre nem tudok mondani.
A többi szereplőnek egyelőre nem sikerült még csak a nevét sem megjegyeznem, ezért róluk nem is írok. Azt tanácsolom, hogy a meglévőket dolgozd ki jobban, ahogy az újonnan megjelenőket is.
Fejezetek hossza:
Bár a blogoknál nem divat a túl hosszú fejezet, ennél azért lehetne hosszabb. A cselekmény megfelelő mennyiségű lenne, de mivel nem fejted ki őket részletesen, ezért gyorsan haladsz vele, és a fejezetek is rövidek lesznek. Ennél tehát azt tanácsolom, hogy ugyanennyi cselekményt próbálj hosszabban és részletesebben megírni: egészítsd ki őket apró részletekkel, a szereplők külsejével, Emese gondolataival és érzéseivel, a helyszínek leírásával, ami egy fantasy esetén különösképpen fontos.
Cím:
Jól hangzik, de egyelőre nem tudom, hogy kötődik a történethez, kire vagy mire utal. Ez nem feltétlenül probléma, hiszen még nagyon az elején járunk, van olyan könyv, aminek csak az utolsó fejezeteiben esett le, hogy az író miért ezt adta neki. A lényeg, hogy valamikor nyerjen értelmet.
Összességében tehát azt mondanám, hogy a történeted különleges és egyedi, amiért mindenképpen dicséretet érdemelsz. Nem próbálsz sablonokra építeni, és agyonrágott jeleneteket újraformálni, hanem szabadjára engeded a fantáziádat, és olyat alkotsz, ami másnak nem jutna eszébe. Törekedj arra, hogy jobban érthető legyen, amit írsz (főleg az utolsó fejezetnél volt, hogy gyakran összezavarodtam, mi is történt éppen, ezért többször újra kellett olvasnom), ne siesd el a cselekményt, és próbálj mindent részletesebben leírni. Persze nem kell minden lényegtelen apróságot közölnöd az olvasóval, éppen csak annyit, hogy jobban bele tudja élni magát abba a világba, amit te alkottál.




2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Köszönöm, hogy ilyen tartalmasan írtál a blogról. A blog jelenleg átírás alatt áll (egészen az első fejezettől), így nagy segítséget jelent a kritikád a javításban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem. :)

      Törlés