Ez
az első Éhezők viadala fanfic, amit olvastam, pedig már többet is találtam,
csak valahogy sosem jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek egybe. Hát, most
itt az ideje. A történet alapjául szolgáló könyvet és filmet is nagyon szeretem
(vagy legalábbis az első kettőt. A harmadik nekem már túl depis.), ezért elég
nagy elvárásokkal fogtam neki – lássuk, sikerült-e megfelelned ezeknek.
Helyesírás,
fogalmazás:
Mint
mindig, most is ezzel kezdem a kritikámat, mivel ez az első, amit megfigyelek,
hiszen általában elég néhány mondat, hogy tudjam, tudsz-e írni vagy sem. Hát,
te tudsz. Helyesírási hibát nem találtam (legfeljebb néhány elírást), a
fogalmazásod is jó. Meglepett, hogy jelen időben írsz, kevés ilyen történetet
találni, mert sokkal nehezebb, mint múlt időben. Szerencsére te tökéletesen
vetted az akadályt, nem ugráltál az időben, hanem sikerült végig tartani magad
jelen időben.
Történet:
Finnick
az egyik kedvencem volt a könyvben (meg a filmben is), így nagyon örültem,
mikor megláttam, hogy ő lesz az egyik főszereplő. Ennek ellenére nem sok
mindenre emlékeztem vele kapcsolatban, Annie-re pedig egyáltalán nem, ezért
mielőtt elkezdtem volna olvasni, rákerestem az interneten. Szerencsére találtam
is egy jó leírást, amiből megtudtam, hogy Annie úgy nyerte meg a viadalt, hogy
jól tudott úszni, és mikor a gát beomlott, csak ő tudott elég ideig
fennmaradni, valamint azt is, hogy mikor a szeme előtt fejezték le a társát,
megőrült. Emellett egy websorozatot is találtam, ami igazából csak
beszélgetésből állt, de további részleteket tudtam meg belőle.
A
te történeted ezeket az alapokat vette figyelembe, az összes lényeges
információt felhasználtad, de ezeken túlmenve rengeteg sajátos elemmel
vegyítetted. Tetszett, hogy megmaradtál az alapoknál, és sem a szereplők
személyiségét, sem az eseményeket nem akartad megváltoztatni.
Kíváncsi
voltam, hogy a viadal helyszínét milyennek tervezed majd meg. Egyedül a gát volt
adott, ezen kívül bárhogy alakíthattad volna. Éppen ezért kicsit csalódott
voltam, mikor egy szimpla erdővel álltál elő, a 75. viadalhoz hasonló
különlegességre számítottam (vagy legalábbis ahhoz hasonlót reméltem).
A
hangulatot sikerült jól átadnod: Annie félelmét, reményét, vagy épp
reményvesztettségét, és gyakori magányát, kétségbeesettségét egyaránt
átéreztem. Ahogy beindult a történet, és bekerültek az arénába, minden sokkal
izgalmasabb lett: azelőtt voltak olyan pillanatok, mikor kicsit már untam, mert
tudtam, mi fog következni: a sorsolás, a felkészülés, az interjú… de a harc
közben bármi megtörténhetett. Erre vonatkozóan nem voltál megkötve, egyedül a
végét és Race halálának körülményeit tudhattuk. Ez a szabadság meg is látszik
az írásodon: végre jobban elengedted a fantáziádat, és nem ragaszkodtál
görcsösen a könyvbeli tényekhez, mint az elején. Egyre jobban kibontakoztak a
karakterek, a köztük lévő viszony, és ezzel párhuzamosan az írói tehetséged is
kibontakozhatott.
Az
összes eddigi részt (38 fejezet) elolvastam, és bár lassan befejeződik a
történet, kíváncsi vagyok, hogy így a viadal utánra mit fogsz még kitalálni.
(Remélem sok-sok Finnick-Annie jelenetet. Olyan cukik együtt.)
Szereplők:
Bár
a főszereplők adottak voltak, a mellékszereplők a te agyszüleményeid, és
összességében azt mondhatom, hogy jó munkát végeztél velük. De lássuk sorban!
Annie: a könyvben csak azt tudjuk róla,
hogy megőrült (vagy valami olyasmi), így amikor nekiálltam az
olvasásnak, kíváncsi voltam, hogy milyen személyiséget adsz majd neki. Az nem
lett volna túl történethű, ha egy Katnisshoz hasonló, túlélő, erős lányt
állítasz be főszereplőnek, és szerencsére nem is ezt tetted. Annie tipikusan olyan
lány, aki nem való a viadalra: nem tud harcolni, nem elég okos ahhoz, hogy
túljárjon a többiek eszén valamilyen furfangos trükkel, egyedül a
rejtőzködésben jó. Ahogy haladt előre a történet, egyre kíváncsibbá váltam,
hogy mégis hogy fog ennyi ideig életben maradni, mert az biztos, hogy valaki
idővel rátalál, és legyőzi. Utólag visszagondolva szerintem végig csak
szerencséje volt: mindig talált valakit, aki gondját viselte volna. Már az első
percekben meghalt volna, ha Race nem menti meg. Később még csak vizet se tudott
találni, Joice-nak hála mégis megmenekült. A lány halála után pedig újra Race
vette át a védelmező szerepet. A legvégén meg… hát, akkor először csak magának
köszönhette, hogy megmenekült, mert jól tudott úszni.
Szerintem
jól eltaláltad a személyiségét. Szerethető volt, könnyen bele tudtam élni magam
a szerepébe, vele rettegtem, izgultam és örültem a történet folyamán. Egyelőre
inkább látszik megtörtnek a viadal után, mint őrültnek, és őszintén, ez volt az
egyetlen, amiben reméltem, hogy változtatni fogsz: nem szeretem a szomorú
befejezéseket, márpedig Finnick és Annie története nem számít a legboldogabbak
közé.
Finnick: kevesebbet szerepelt, mint
amennyit reméltem, de ez így van rendjén, hiszen ő mégsem lehetett ott a
viadalon. Ezután viszont remélem, hogy nagyobb szerepet kap majd, mert a könyvben
is ő volt a kedvencem, és a történetedben sikerült hűnek maradnod a
karakteréhez, így itt is ő lett a kedvenc.
Race: Az elején nem volt szimpatikus,
arra számítottam, hogy Annie ellen fog fordulni, és ez egészen a végéig nem
változott. Végig arra vártam, hogy mikor támad rá a lányra. Mégis, mikor
megkereste, és vigyázott rá, már nem tudtam utálni. Az ő halálát sajnáltam a
legjobban, talán, mert váratlan volt (azt hittem, később fog bekövetkezni), és
brutális.
Joice: Katnisshez tudnám legjobban
hasonlítani, igazi túlélő. Ha nem akart volna vigyázni Annie-re, lett volna
esélye megnyerni a viadalt.
Olivia: már az elejétől fogva
szimpatikus volt, és sajnáltam, amiért nem kapott nagyobb szerepet a
történetben. Végig azt reméltem, hogy Annie vele fog összefutni, és ő segít
majd a lánynak, de végül nem így történt – úgy halt meg, hogy még csak nem is
találkozhattak a viadal alatt.
Blee: Effie hasonmása. Sokáig
gondolkodtam, különbségeket keresve a két szereplő között, de nem sikerült. Az
persze érthető, hogy a kapitóliumbeliek hasonlóak, de azért valami
jellegzetességet szívesen olvastam volna tőle.
A
többi szereplőről nem igazán alakult ki véleményem: bár ők is szerves részei a
történetnek, nem ismerhettük meg őket annyira, mint a fő karaktereket.
Fejezetek:
Jól
felépítetted őket, mindegyikben történik valami, én azonban kicsit rövidnek
érzem. Bár így, hogy egyben olvastam el az összes fejezetet, nem volt zavaró,
de aki egyesével, annak gyakran lehetett lehangoló, mikor várt a fejezetre, és
végül ilyen rövid résszel kellett beérnie. A te eseteden ez talán azért nem
nagy probléma, mert viszonylag sűrűn töltötted fel az új részeket. Én mégis azt
javaslom, próbálj hosszabb fejezeteket írni.
Cím:
Egyszerű, lényegre törő.
Szeretem az olyan címeket, amik homályosak, kapcsolódnak a történethez, mégsem
tudod rögtön, hogy miért ezt kapta. Ez a fajta titokzatosság nálad hiányzott,
szerintem izgalmasabb, figyelemfelkeltőbb címet is adhattál volna neki. Viszont
pozitívum, hogy utal arra, hogy Éhezők viadala fanfic, így már az ismertető
elolvasása előtt tudtam, hogy mibe vágok bele.
Kapcsolatok:
Korábban
már írtam, hogy a Finnick-Annie részek a kedvenceim, ezekből azonban nem sok
van. Bár az látszik, hogy elsősorban nem a romantikára, hanem az izgalmas,
akciódús részekre koncentrálsz, de kettejük kapcsolatának kifejtését hiányoltam.
Hogy jöttek össze? Mióta vannak együtt? Mikor lett a barátságból szerelem?
Ezekről, még ha csak néhány sor erejéig, de szívesen olvasnék, bár tudom, hogy
elsősorban Annie megpróbáltatásait akarod bemutatni, és azt, ahogy egy kedves,
életvidám lányból egy megtört, lelkileg sérült nő vált.
Mint
már mondtam, ez volt életem első Éhezők viadala fanfice, ezért nagy igényeket
állítottam fel, amiket te sikeresen kiálltál. Annak ellenére, hogy romantikus
történet párti vagyok, és szinte mindenhol azt keresem, mikor Annie a viadalon
volt, és az életéért küzdött, sikerült elfeledtetned velem ezeket az
elvárásokat, és inkább az újabb és újabb izgalmakat vártam.
Tehetséges
író vagy, remekül alakítod az eseményeket, és eddig úgy vettem észre, hogy az
akciódús jelenetekben van a legjobb. Azt tanácsolom, hogy próbálj az érzelmekre
és gondolatokra nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ezzel nem csak sokszínűbbé, de
hitelesebbé is válik a történeted. Sok sikert a továbbiakban!
Szia Szimy!
VálaszTörlésSzeretném megköszönni, hogy időt áldoztál a blogomra, és hogy egy ilyen részletes kritikát írtál róla. Igyekszem megfogadni a tanácsaidat.
Neked is sok sikert a továbbiakban. :)
Swarley
Nagyon szívesen tettem, örülök, hogy megtaláltam a blogodat. Már nagyon várom a folytatást :)
Törlés