Kritika #4: A 70. Viadal

Ez az első Éhezők viadala fanfic, amit olvastam, pedig már többet is találtam, csak valahogy sosem jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek egybe. Hát, most itt az ideje. A történet alapjául szolgáló könyvet és filmet is nagyon szeretem (vagy legalábbis az első kettőt. A harmadik nekem már túl depis.), ezért elég nagy elvárásokkal fogtam neki – lássuk, sikerült-e megfelelned ezeknek.

Helyesírás, fogalmazás:

Mint mindig, most is ezzel kezdem a kritikámat, mivel ez az első, amit megfigyelek, hiszen általában elég néhány mondat, hogy tudjam, tudsz-e írni vagy sem. Hát, te tudsz. Helyesírási hibát nem találtam (legfeljebb néhány elírást), a fogalmazásod is jó. Meglepett, hogy jelen időben írsz, kevés ilyen történetet találni, mert sokkal nehezebb, mint múlt időben. Szerencsére te tökéletesen vetted az akadályt, nem ugráltál az időben, hanem sikerült végig tartani magad jelen időben.

Történet:

Finnick az egyik kedvencem volt a könyvben (meg a filmben is), így nagyon örültem, mikor megláttam, hogy ő lesz az egyik főszereplő. Ennek ellenére nem sok mindenre emlékeztem vele kapcsolatban, Annie-re pedig egyáltalán nem, ezért mielőtt elkezdtem volna olvasni, rákerestem az interneten. Szerencsére találtam is egy jó leírást, amiből megtudtam, hogy Annie úgy nyerte meg a viadalt, hogy jól tudott úszni, és mikor a gát beomlott, csak ő tudott elég ideig fennmaradni, valamint azt is, hogy mikor a szeme előtt fejezték le a társát, megőrült. Emellett egy websorozatot is találtam, ami igazából csak beszélgetésből állt, de további részleteket tudtam meg belőle.

A te történeted ezeket az alapokat vette figyelembe, az összes lényeges információt felhasználtad, de ezeken túlmenve rengeteg sajátos elemmel vegyítetted. Tetszett, hogy megmaradtál az alapoknál, és sem a szereplők személyiségét, sem az eseményeket nem akartad megváltoztatni.

Kíváncsi voltam, hogy a viadal helyszínét milyennek tervezed majd meg. Egyedül a gát volt adott, ezen kívül bárhogy alakíthattad volna. Éppen ezért kicsit csalódott voltam, mikor egy szimpla erdővel álltál elő, a 75. viadalhoz hasonló különlegességre számítottam (vagy legalábbis ahhoz hasonlót reméltem).

A hangulatot sikerült jól átadnod: Annie félelmét, reményét, vagy épp reményvesztettségét, és gyakori magányát, kétségbeesettségét egyaránt átéreztem. Ahogy beindult a történet, és bekerültek az arénába, minden sokkal izgalmasabb lett: azelőtt voltak olyan pillanatok, mikor kicsit már untam, mert tudtam, mi fog következni: a sorsolás, a felkészülés, az interjú… de a harc közben bármi megtörténhetett. Erre vonatkozóan nem voltál megkötve, egyedül a végét és Race halálának körülményeit tudhattuk. Ez a szabadság meg is látszik az írásodon: végre jobban elengedted a fantáziádat, és nem ragaszkodtál görcsösen a könyvbeli tényekhez, mint az elején. Egyre jobban kibontakoztak a karakterek, a köztük lévő viszony, és ezzel párhuzamosan az írói tehetséged is kibontakozhatott.

Az összes eddigi részt (38 fejezet) elolvastam, és bár lassan befejeződik a történet, kíváncsi vagyok, hogy így a viadal utánra mit fogsz még kitalálni. (Remélem sok-sok Finnick-Annie jelenetet. Olyan cukik együtt.)

Szereplők:

Bár a főszereplők adottak voltak, a mellékszereplők a te agyszüleményeid, és összességében azt mondhatom, hogy jó munkát végeztél velük. De lássuk sorban!

Annie: a könyvben csak azt tudjuk róla, hogy megőrült (vagy valami olyasmi), így amikor nekiálltam az olvasásnak, kíváncsi voltam, hogy milyen személyiséget adsz majd neki. Az nem lett volna túl történethű, ha egy Katnisshoz hasonló, túlélő, erős lányt állítasz be főszereplőnek, és szerencsére nem is ezt tetted. Annie tipikusan olyan lány, aki nem való a viadalra: nem tud harcolni, nem elég okos ahhoz, hogy túljárjon a többiek eszén valamilyen furfangos trükkel, egyedül a rejtőzködésben jó. Ahogy haladt előre a történet, egyre kíváncsibbá váltam, hogy mégis hogy fog ennyi ideig életben maradni, mert az biztos, hogy valaki idővel rátalál, és legyőzi. Utólag visszagondolva szerintem végig csak szerencséje volt: mindig talált valakit, aki gondját viselte volna. Már az első percekben meghalt volna, ha Race nem menti meg. Később még csak vizet se tudott találni, Joice-nak hála mégis megmenekült. A lány halála után pedig újra Race vette át a védelmező szerepet. A legvégén meg… hát, akkor először csak magának köszönhette, hogy megmenekült, mert jól tudott úszni.

Szerintem jól eltaláltad a személyiségét. Szerethető volt, könnyen bele tudtam élni magam a szerepébe, vele rettegtem, izgultam és örültem a történet folyamán. Egyelőre inkább látszik megtörtnek a viadal után, mint őrültnek, és őszintén, ez volt az egyetlen, amiben reméltem, hogy változtatni fogsz: nem szeretem a szomorú befejezéseket, márpedig Finnick és Annie története nem számít a legboldogabbak közé.

Finnick: kevesebbet szerepelt, mint amennyit reméltem, de ez így van rendjén, hiszen ő mégsem lehetett ott a viadalon. Ezután viszont remélem, hogy nagyobb szerepet kap majd, mert a könyvben is ő volt a kedvencem, és a történetedben sikerült hűnek maradnod a karakteréhez, így itt is ő lett a kedvenc.

Race: Az elején nem volt szimpatikus, arra számítottam, hogy Annie ellen fog fordulni, és ez egészen a végéig nem változott. Végig arra vártam, hogy mikor támad rá a lányra. Mégis, mikor megkereste, és vigyázott rá, már nem tudtam utálni. Az ő halálát sajnáltam a legjobban, talán, mert váratlan volt (azt hittem, később fog bekövetkezni), és brutális.

Joice: Katnisshez tudnám legjobban hasonlítani, igazi túlélő. Ha nem akart volna vigyázni Annie-re, lett volna esélye megnyerni a viadalt.

Olivia: már az elejétől fogva szimpatikus volt, és sajnáltam, amiért nem kapott nagyobb szerepet a történetben. Végig azt reméltem, hogy Annie vele fog összefutni, és ő segít majd a lánynak, de végül nem így történt – úgy halt meg, hogy még csak nem is találkozhattak a viadal alatt.

Blee: Effie hasonmása. Sokáig gondolkodtam, különbségeket keresve a két szereplő között, de nem sikerült. Az persze érthető, hogy a kapitóliumbeliek hasonlóak, de azért valami jellegzetességet szívesen olvastam volna tőle.

A többi szereplőről nem igazán alakult ki véleményem: bár ők is szerves részei a történetnek, nem ismerhettük meg őket annyira, mint a fő karaktereket.

Fejezetek:

Jól felépítetted őket, mindegyikben történik valami, én azonban kicsit rövidnek érzem. Bár így, hogy egyben olvastam el az összes fejezetet, nem volt zavaró, de aki egyesével, annak gyakran lehetett lehangoló, mikor várt a fejezetre, és végül ilyen rövid résszel kellett beérnie. A te eseteden ez talán azért nem nagy probléma, mert viszonylag sűrűn töltötted fel az új részeket. Én mégis azt javaslom, próbálj hosszabb fejezeteket írni.

Cím: 

Egyszerű, lényegre törő. Szeretem az olyan címeket, amik homályosak, kapcsolódnak a történethez, mégsem tudod rögtön, hogy miért ezt kapta. Ez a fajta titokzatosság nálad hiányzott, szerintem izgalmasabb, figyelemfelkeltőbb címet is adhattál volna neki. Viszont pozitívum, hogy utal arra, hogy Éhezők viadala fanfic, így már az ismertető elolvasása előtt tudtam, hogy mibe vágok bele.

Kapcsolatok:

Korábban már írtam, hogy a Finnick-Annie részek a kedvenceim, ezekből azonban nem sok van. Bár az látszik, hogy elsősorban nem a romantikára, hanem az izgalmas, akciódús részekre koncentrálsz, de kettejük kapcsolatának kifejtését hiányoltam. Hogy jöttek össze? Mióta vannak együtt? Mikor lett a barátságból szerelem? Ezekről, még ha csak néhány sor erejéig, de szívesen olvasnék, bár tudom, hogy elsősorban Annie megpróbáltatásait akarod bemutatni, és azt, ahogy egy kedves, életvidám lányból egy megtört, lelkileg sérült nő vált.

Mint már mondtam, ez volt életem első Éhezők viadala fanfice, ezért nagy igényeket állítottam fel, amiket te sikeresen kiálltál. Annak ellenére, hogy romantikus történet párti vagyok, és szinte mindenhol azt keresem, mikor Annie a viadalon volt, és az életéért küzdött, sikerült elfeledtetned velem ezeket az elvárásokat, és inkább az újabb és újabb izgalmakat vártam.

Tehetséges író vagy, remekül alakítod az eseményeket, és eddig úgy vettem észre, hogy az akciódús jelenetekben van a legjobb. Azt tanácsolom, hogy próbálj az érzelmekre és gondolatokra nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ezzel nem csak sokszínűbbé, de hitelesebbé is válik a történeted. Sok sikert a továbbiakban!