Hogyan rendelj tőlem?

Minden designblogon – legalábbis a többségen – lehet kritikát kérni. Mindenki mást kér, más követelmények alapján ír meg a kritikát. Így nekem is más-más fontos egy kritikában, és más tulajdonságok alapján írok. Nekem alapjában véve nagyon fontos egy kritikában, hogy az részletes legyen, és megtudjak valamit belőle, tehát legyen olyan rész benne, amely segít kicsit javítani a hibáimon, ne legyen unalmas sem, és megfelelő hosszúsággal rendelkezzen. Azaz ne legyen olyan kis négymondatos ficnifacni. Én a hosszú kritikáknak vagyok a híve, mivel abból több dolgot meg lehet tudni.

A kritikák, amelyeket írok elég hosszúak, és három tulajdonságot veszek alapul: a fejlécet, a designt, és a történetet. A történetet maximum öt fejezetig olvasom, és ha több évadból áll, akkor jelezzétek, hogy melyik évadot vegyem alapul! Ha valaki külön szeretne csak történet kritikát, vagy csak design kritikát, annak jeleznie kell, mert normál esetben az egészet megírom. Ha esetleg deviantartos sablonod van, és egyáltalán nincs átalakítva, jelezd, mert akkor másképp írom a kritika designfelét. Mindhárom pontnál tíz pont a maximum, tehát az egész blog maximum harminc pontos lehet, ha mindenhol a tíz pontot éritek el. A fejlécnél, ha nem ti vagytok a készítők, tüntessétek fel a nevét, hogy láthassam!

Nagyon fontos, hogy nem mindig készülnek el a kritikáim egyik napról a másikra, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem, csupán, hogy nem volt még időm rá. Mindenféleképpen értesítelek, ha elkészül!

Egyetlen kérésem van felétek: reklamációt nem fogadok el! Tehát tőlem ne rendeljen olyan, aki nem tud elfogadni egy ütősebb kritikát! Én sosem bántásból írok, meg rosszindulatból, csupán teljesítem a feladat rám eső részét, miszerint őszinte kritikát írjá az adott oldalról!

Ennyi lenne tehát a kritikákból! Ha kíváncsiak vagytok a már elkészült néhány kritikámra az alábbi linkeken elérhetitek őket:

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-65-feny.html

http://blog-design-and-criticism.blogspot.hu/2015/04/kritika-6-i-need-more.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/06/kritika-67-truth-or-lie-1-evad.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/05/kritika-65-masquerade.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/05/kritika-73-huszonot-fenyev.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-72-welcome-the-thrill.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-70-born-to-die.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-69-angyali-lecke.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-68-b-l-o-o-d-y-t-e-r-s.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-67-death-gimnazium.html

http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/04/kritika-66-boss-csak-kinezet.html

A fejléc-, design-, és könyvborítórendelés nálam e-mailben történik.

Fejlécnél meg kell adnod a(z)

     -          színvilágot

     -          szereplőket

     -          címet

     -          ha egyéb kérésed van (szeretnél-e valamilyen képet a háttérbe, stb.)

     -          blogod linkjét

     -          nevedet

     -          méretet pixelben

     -         VALAMINT ADD MEG, HOGY ETTŐL A BLOGTÓL RENDELED, MERT MÁS DESIGNBLOGOM IS VAN, ÉS EGY IDŐ UTÁN NEHÉZ KÖVETNEM, HOGY HONNAN RENDELNEK!

Designnál a következőket add meg:

     -          küldj egy meghívót a blogodhoz, amelyet, ha elfogadtam, beállítasz rendszergazdának

     -          színvilág

     -          és, a többi, egyén kéréseidet

     -          VALAMINT ADD MEG, HOGY ETTŐL A BLOGTÓL RENDELED, MERT MÁS DESIGNBLOGOM IS VAN, ÉS EGY IDŐ UTÁN NEHÉZ KÖVETNEM, HOGY HONNAN RENDELNEK!

Könyvborítónál:

     -          színvilág

     -          szereplők

     -          cím

     -          neved

     -          blogod linkje

     -          egy kis bevezető a történetedről, hogy tudjam, milyen stílusban készítsem el

   -        kérem még, hogy milyen fajta borítót szeretnél: fedő-és hátlapos, gerinccel ellátott könyvborítót (ez esetben kell a fülszöveged), vagy csak sima fedőlapos borítót

     -            VALAMINT ADD MEG, HOGY ETTŐL A BLOGTÓL RENDELED, MERT MÁS DESIGNBLOGOM IS VAN, ÉS EGY IDŐ UTÁN NEHÉZ KÖVETNEM, HOGY HONNAN RENDELNEK!

Ennyi lenne most már végleg belőlem! Csak azért ismertettem a szabályokat, hogy senki ne lepődjön meg!

További szép napot! 

Sablonsztorik

Bizonyára minden blogvilágban tevékenykedő legalább egyszer már találkozott a „sablon” szóval, vagy annak bármely előfordulásával, akár egy kritikában akár egy cikkben, vagy csak szimplán megemlítve valahol. Ennek ellenére a szó meghatározása mégsem egyszerű, mert mindenki kicsit mást ért alatta. Mindössze egy tényező azonos bennük, mégpedig a degradáló hangnem. A sablonsztorik rosszak, mindenki utálja őket, mégis rengeteg van belőlük – vagy mégsem.

Manapság olyannyira elterjedt, hogy egy történetet sablonosnak vagy épp eredetinek állítanak be, hogy úgy döntöttem, ideje kicsit helyrerázni a dolgokat. Mitől lesz egy történet sablonos? Mi nem érdekli az olvasókat, és miről „szabad” írni? Készítettem ez alapján egy felmérést, több lelkes önkéntes fogalmazta meg nekem az ezzel kapcsolatos véleményét, én pedig most ezeket szeretném rendszerezni.

Fanfictionök:

Elismerem, a blogok jelentős része nem egy teljes mértékben saját világgal, illetve szereplőkkel foglalkozik, hanem valahonnan merít. Ezek közül is a legnépszerűbb a One Direction nevezetű fiúbanda, amiről szerintem már mindenki hallott. Bevallom, nem értem, hogy miért pont ők tettek szert ekkora népszerűségre a bloggerek körében. Jóképűek? Tehetségesek? Izgalmasak? Annyira nem ismerem őket, hogy ezt meg tudjam válaszolni, de egy dolog biztos: sokan vannak, akik ha már az egyik tag nevét meglátják, rögtön bezárják a blogot. Míg mások csak ezeket keresik, gondolom. Bár a felmérés készítése közben ők lapítottak, mert egy olyan vélemény sem érkezett, hogy ő kifejezetten ilyen fanficeket keresne.

Bár a legtöbb vélemény kifejezetten a One Direction témájú blogokat szidta, voltak, akik ezt tágabban értelmezték, és minden hírességről szóló történetet agyonhasználtnak gondoltak. Többen is megfogalmazták azt az ismertetőt, miszerint egy rajongó lány elmegy szívszerelme (akinek persze fogalma nincs a csajól) koncertjére, ahol véletlenül találkoznak, és rögtön egymásba szeretnek.

A fanfictionök közül tehát csak azokat érte negatív vélemény, amelyek egy, vagy több hírességgel foglalkoznak, amik egy filmet vagy könyvet vesznek alapul, azokkal senkinek sem volt problémája.

Karakterek:

A történet után fontos, hogy utaljunk bizonyos típuskarakterekre. Nehéz olyan szereplőt alkotni, ami megfelel az olvasók igényeinek, akiknek a szerepébe bele tudják élni magukat, megérteni az indokaikat, a gondolkodásmódjukat. Akaratlanul is, de szinte mindig olyan karaktereket alkotunk, akiket be lehet sorolni valamelyik sablonkategóriába. Ez szerintem nem baj, hiszen minden ember egy kicsit szürke kisegér, vagy rosszfiú/lány. A fontos az, hogy ne elégedj meg csak eggyel, hanem ötvözd őket, adj a szereplőidnek egyedi tulajdonságokat. Hogy honnan találj ki ilyeneket? Figyeld meg a környezetedet, és meglátod, akaratlanul is rengeteg ötletet adnak neked.

Itt vannak a leggyakrabban emlegetett szereplőtípusok:

·         szürke kisegér: bizonyára mindenki ismeri a sarokban meghúzódó, félénk, csendes lányt, akit senki se szeret, sőt, észre sem veszik őt. Gyakran rendelkeznek szomorú múlttal, zűrös családdal, vagy legalábbis szomorú múlttal.

·         rosszfiú/lány: mindenki utálja vagy imádja őket (ez előtérő), de alapvetően semmi pozitív nincs a személyiségükben. Mindenkit bántanak,

·         üresfejű szőke lány: aki gonosz, és a főszereplő lány ellensége. Idővel mindig kiderül, hogy azért gonosz a főszereplővel, mert irigykedik rá.

·         Mary Sue: a tökéletes lány, akibe mindenki szerelmes, mert ugye gyönyörű, okos, kedves, és úgy összességében véve nincs semmi hibája, legfeljebb olyan, ami miatt még jobban szeretik.

Ezek lennének a legfontosabbak. Közülük is fontos kiemelni a szürke kisegér + rosszfiú párosítást, akiknek így első olvasásra semmi közük nincs egymáshoz, és a való életben is kicsi az esély rá, hogy összejöjjenek, a történetekben azonban rettentő gyakori. (írja ezt az, aki szintén egy ilyennel próbálkozik.)

Történet:

Az alaptörténet sablonossága az, ami szerintem a legkevésbé gyakori. Abba szinte minden író belefut egyszer, hogy a fent említettek közül valamit felhasznál (leggyakrabban a szereplőket), de az, hogy egy teljes történet sablonos legyen, kisebb az esély. Itt is felsorolok néhányat.

   ·        Szent Johanna Gimi utánzatok: ezt szándékosan nem a fanfictionök közé soroltam, hiszen az írói nem tűntetik fel forrásként a könyvet, sőt, tagadják is, hogy bármi közük lenne hozzá – annak ellenére, hogy a történet megegyezik. Szinte mindenki ismeri a könyvet, de ha valaki mégsem, egy rövid, sablonná vált összefoglaló: a főszereplő lány most kezdi a gimnáziumot, és elhatározza, hogy naplót fog írni. Az életének minden apró részletét leírja azt talán nem, hogy kimegy vécére, de ha találkoztatok ilyennel is, szóljatok, melyek közül a fontosabbak közé tartozik, hogy beleszeret a legmenőbb srácba, szenved néhány fejezetet, hogy a fiút nem érdekli, aztán valami csodával határos módon mégis összejönnek.

   ·        fantasyk: ezek közül is a vámpírok a leggyakoribbak. Ezeket a történeteket az Alkonyathoz tudnám legjobban hasonlítani, és az írói hasonló módon másolják, mint a SZJG-t. Tehát, van egy átlagos lány (megint), aki beleszeret egy fiúba, akiről kiderül, hogy vámpír/vérfarkas/démon/tündér/sárkány/unikornis. Először megijed, aztán persze rájön, hogy neki akkor is ő kell, nem számít, hogy vért iszik/farkassá változik/tüzet okád/varázsol

   ·        valóságtól elszakadt történetek: nem fantasykra gondolok, hanem olyanokra, ahol minden tökéletes. Itt történhet bármilyen katasztrófa, a főszereplő a végén mégis jól jön ki belőle.

Ha valamelyik pontnál magadra ismertél, akkor se csüggedj: ez csak egy általánosító lista, a felsoroltakon túl a te történeted bőven tartalmazhat egyedi elemeket. Nekem például vannak olyan sablonok, amiket kifejezetten szeretek: a gimis helyszínt, a szürke kisegér + rosszfiú párost például előszeretettel alkalmazom, mert érdekesnek tartom, és úgy gondolom, sokkal nagyobb kihívás egy sablonsztoriból egyedit alkotni, mint valamilyen légből kapott ötletből.

Tehát ne aggódjatok amiatt, hogy a történetetek sablonos! Arról írjatok, ami érdekel titeket, ami eszetekbe jut, és addig nem hagy nyugodni, míg meg nem írjátok. Ha elsőre nem érzitek tökéletesnek, írjatok tervet, javítgassatok, csiszoljatok rajta, míg a végén annyi változtatáson nem esik át, hogy egy sablonba se lehet besorolni.

Új szerkesztő

Sziasztok! 

Mint a cím is utal rá egy új szerkesztővel fogtok megismerkedni, azaz velem. Nagyon kedves főszerkesztőnőtök, Szimy, bevett engem társzerkesztőnek, szóval kezdődjön a bemutatkozásom. Bella Stewart vagyok, van akinek már nem ismeretlen, mivel több design blogban részt veszek, és egyéni blogjaim is akadnak. Imádok fejlécet készíteni, és írni, de ha bárkinek problémája adódik, abban is szívesen segítek. Mivel több design blognál is dolgozom, ezért a kritikakérési lehetőségek számai is korlátozódik egy darabig, ami azt jelenti, hogy három a licithatárom kritizálásnál. Fejlécet és designt is lehet rendelni e-mailben, ott viszont maximum öten kérhettek. A jade.thirwall.48@gmail.com - on vagyok elérhető, és kereshető, bármit szeretnétek ott megtaláltok, és nagy előszeretettel segítek. 

Csatolom ide néhány munkámat, nézzétek meg, de elvinni ne vigyétek el, mert a saját blogomra készültek, vagy designra! Köszönöm! 

Kritika #3: You're the best

Most, hogy végre végeztem a vizsgáimmal (mármint egynek még csak az eredményére várok, szurkoljatok:D), meg is érkeztem a soron következő kritikával. Miután kitettem Facebookra is a blogomat, ráadásul ott is többen jelezték, hogy szeretnének kritikát kérni, igencsak megnövekedett a lista, de ezt gondolom észrevettétek. Éppen ezért úgy tartom igazságosnak, hogy sorba haladok, aki a legkorábban kérte, az kapja először. Ma Jappancs Te vagy a legjobb című történetét fogom véleményezni.

Kritika #2: Az álarc mögött

Mikor elkezdtem olvasni a történetedet, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a kritikaírással – éppen ezért tartott ennyi ideig, hogy megírjam. Az az elvem, hogy egy olyan kritikának van a legnagyobb haszna, ami építő tanácsokat fogalmaz meg, a te történeted azonban olyan jó, hogy nehéz volt bármi használhatót kieszelnem. Emellett egy másik elvem, a tárgyilagosság is csorbult: hiába próbáltam írói szemmel olvasni, egyre csak azt vettem észre, hogy nem azért folytatom, mert kritikát kell írnom róla, hanem mert valóban érdekel. Ezért a véleményem a szokásosnál szubjektívebb lesz, kérlek, nézd el nekem.

Mivel már húsz fejezetet is feltöltöttél, és nem akartam félmunkát végezve elhatározni magam amellett, hogy csak az első 5-10-ről írok, az olvasással párhuzamosan véleményeztem egy-egy részletet, de ez gondolom a későbbiekben is fel fog tűnni. De most akkor jöjjön a kritika!

Akkor rendeljek – avagy hogyan rontsunk el egy kritikát?

Az elmúlt pár napban több kritikát elolvastam csak úgy, kíváncsiságból. Tudni akartam, hogy ki mit tart fontosnak, mit emel ki egy történetben, milyen szempontokat vesz figyelembe. Velem ellentétben a legtöbb kritikás blogon a designról is írnak, és most az ezzel kapcsolatos észrevételeimet szeretném megosztani veletek.

Nekem úgy tűnik, hogy a legtöbb kritikus egyenlő mértékben tartja fontosnak a designt és a történetet magát, sőt, volt olyan, ahol az előbbiről sokkal jobban foglalkoztak. Én ezzel nem értek egyet. Hiszen gondoljatok bele! Az olvasók, ahogy a nevükből is látszik, olvasni mennek a blogra, nem pedig azért, hogy a külsejében gyönyörködjenek. Nem azt mondom, fontos, hogy igényesen nézzen ki, áruljon el valamit a történetről, és ami a legfontosabb, legyen olvasható a szöveg, de nem ez az elsődleges, hanem hogy mit írsz. Ha egy könyvet választasz, annál is azt figyeled, hogy miről szól, esetleg beleolvasol, hogy tetszik-e, mielőtt megveszed. A borítója csak marketing, ha tetszik, nagyobb eséllyel kelti fel a figyelmedet, mint egy egyszerűbb, átlagosabb. Ez a blogoknál is így van: egy szép designnal rendelkezőt nagyobb valószínűséggel kezdenek el olvasni, de ha a történet összecsapott munka (ami talán abból ered, hogy inkább a külsejével foglalkoztál), akkor ugyanúgy nem fogják folytatni.

A kritikákra visszatérve, amiket olvastam, többnél is a kezdő photoshopos saját készítésű munkáját tette ki, ami így természetesen nem volt tökéletes. Ami engem meglepett, hogy míg a történetnél óvatos, „látok benned lehetőséget”-féléket írogattak, addig ezekre nyíltan kimondták, hogy „ez iszonyú ronda, azonnal cseréld le, rendelj egy újat!”. Ez több okból is kiverte nálam a biztosítékot.

Először is, egy kritika célja elsősorban nem a saját vélemény kifejtése (ugyanis a vélemény és kritika szó nem egyenlő egymással), hanem hogy segítsük, tanácsokkal lássuk el az írót. Na, már most, ti láttok bármilyen tanácsot az előbbi mondatban? Mert én nem. Ha szimplán megmondod neki, hogy „ez szar, ne csinálj ilyet”, azzal jobb esetben lebunkóz, rosszabban tényleg nem csinál többet. Ehelyett inkább el kellene mondani neki, hogy mi az, ami nem tetszik: használjon másik betűtípust, színezze át a hátteret, stb. Bár ezt a legtöbb kritikában megtaláltam, de koránt sem mindnél.

Másodszor, tanácsot fogalmazz meg egy kritikában, ne parancsot. írd le, hogy mit gondolsz róla, miben lehetne javítani rajta, de az, hogy dobd ki a francba, nem éppen a legjobb tanács. Majd ha ő úgy gondolja, hogy igazad van, lehet, hogy lecseréli, de akár úgy is dönthet, hogy átalakítja szebbé.

Harmadszor, amiről eredetileg is beszélni akartam, a rendelés. Szinte minden olyan kritikában, ami egy nem túl előnyös designt jellemzett, megjelent az a tanács valamilyen formában, hogy rendeljen egy másikat. Bár bizonyára csak a jó szándék vezérelte a kedves kritikaírókat, de gondoljatok már bele! Ezzel kb. azt mondtátok neki, hogy ebben béna, ne is próbálkozzon újat csinálni, inkább hagyja olyanra, aki ért hozzá. Honnan veszitek, hogy nem tudna jobbat? Hogy néhány instrukcióval és egy részletes tutorial-videóval nem alkothatna valami sokkal szebbet?

Nyilván sokkal egyszerűbb írni egy emailt valakinek, hogy szerkessze meg helyette, de én annak a híve vagyok, hogy ha már blogolsz, akkor azt tényleg te csináld. Lehet, hogy nem lesz olyan jó, de legalább a sajátod.

Bár a fenti véleményemből talán úgy tűnik, ítélkezem mások felett, és általánosítok is, de ez nem igaz. Csak a véleményemet osztottam meg veletek ezzel kapcsolatban, a saját észrevételeimet.

Kritika #1: Nyctophile

Helyesírás:

Ezúttal ezzel kezdem a kritikát, mert mikor elkezdtem olvasni a történetedet, ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem a legtöbb gondolat. Véleményem szerint tudsz helyesen írni – papíron. Könnyen észre tudtam venni a hibáidat, mert mikor először elkezdtem gépen írni, én is hasonlókba estem bele. Típushibáid vannak, amiken könnyű javítani, ha megjegyzed őket, ezért mindegyikhez hozok egy példát a prológusodból.

·         írásjelek:

„Rémülten nézett rám barna szemeivel , miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.”

Pontnál, vesszőnél, felkiáltójelnél, egyszóval mindennél ugyanaz a szabály érvényes. Elé nem, utána teszel szóközt. Az első néhány mondatnál ezt jól is írtad, nem is értem, hogy utána miért váltottál át a rosszra. A lényeg, hogy az előbbi mondat helyesen így lenne:

Rémülten nézett rám barna szemeivel, miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.

Egyébként ajánlom, hogy a fejezeteidet először Wordben írd meg, mert bár a helyesírás ellenőrző sem mindig tökéletes, de ezt a hibát például kiszűri.

·         párbeszédek: ez elég jellemző hiba, sosem számoltam, de szerintem tíz blogból nyolcnál rosszul írják. Ez egy olyan dolog, ami még ha sokat olvasol, se biztos, hogy megmarad benned, hiszen sosem arra figyelsz, hogy mikor tesz pontot a szerző, mikor ír nagybetűvel. Ajánlom, hogy vegyél elő egy regényt, teljesen mindegy, hogy milyet, és figyeld meg benne jobban a párbeszédeket, akkor világossá válik a magyarázatom.

Íme néhány példa a prológusodból úgy, ahogy te írtad, és ahogy helyes lenne:

„- De anya , fáj a térdem.- mondta szomorúan a kisfiú.” → – De anya, fáj a térdem – mondta szomorúan a kisfiú.

Nézzük, mit is kellett volna máshogy írnod.

1.      Először is, a vesszőt, amire már az előző pontban kitértem.

2.      Másodszor, a rövid - helyett ez a helyes párbeszédeknél: –. Ha megfigyeled, ez hosszabb. Ugyancsak a Wordöt tudom ajánlani, ahol (bár nem mindig, ezt sosem értettem miért), de automatikusan átjavítja. Rögtön a billentyűzetből is elő lehet hívni (legalábbis ha nem magyarra átkonvertált angol billentyűzeted van, mint nekem), de én meg szoktam keresni a szimbólumok között, és akárhányszor szükségem van rá, csak bemásolom. Ez sem olyan bonyolult tehát: a párbeszédeknél hosszú gondolatjelet, az összetett szavaknál pedig rövid kötőjelet teszel.

3.      Harmadszor magára a párbeszédre térnék ki. Amikor megszólaltatod a szereplődet, majd egy rövid magyarázatot fűzöl hozzá, kétféleképpen teheted, és a helyesírásánál is először azt kell eltalálnod, hogy melyik csoportba esik. Az egyiknél folytatod a mondatot, a másiknál újat kezdesz. Ez az előbbibe tartozik bele, ahogy az összes többi ehhez hasonló is: kérdezte, gondolta, emelte fel a fejét, ütötte meg, stb. Ilyenkor a megszólalás után nem kell pontot tenned, a hozzáfűznivalót pedig kis betűvel kezded. A másikra jó példa a következő mondatod:

„- Hallgass már!- a lábával megrúgta a kisfiút , aki leesett a földre.”→ – Hallgass már! – A lábával megrúgta a kisfiút, aki leesett a földre.

Ebben az esetben tehát, mivel új mondatot kezdtél, a megszólalás végére pontot (vagy ez esetben felkiáltójelet) kell tenni, amit a korábbinál ugye elhagytunk, a gondolatjel után pedig nagybetűvel kell kezdeni a mondatot.

Remélem, valamennyire sikerült elmagyaráznom a hibáidat, de ha mégsem, ajánlom ezt az oldalt: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewpage.php?page=helyes. Itt részletesebben leírják mindazt, amit most elmondtam.

·         Igeidők: mikor elkezdesz írni egy történetet, legyen az novella, regény, vagy akár vers is, már az elején el kell döntened, hogy milyen időben írod: múltban vagy jelenben. A klasszikus a múlt, és én is ezt ajánlanám neked: ebben a legkönnyebb jól írni, a jelenbe gyakran belekavarodhatsz, és ha nem megfelelően tálalod, idegesítővé válhat az olvasó számára.

De akkor most térjünk vissza te történetedre, és hogy miért is hoztam fel ezt: te mindkettőt használod. Először elkezdted jelen időben, aztán átváltottál múltba a következő bekezdésben. A végén már odáig eljutottál, hogy mondatonként cserélgetted az igeidőt.

Itt szerintem nem szükséges példát írnom, ha átolvasod a prológust, figyelj meg minden igét, és rájössz, mire gondoltam.

·         Pontok: a prológusban csak egy pár mondatban fordult elő, de úgy gondolom, fontos, hogy erre is kitérjek, mert erre is létezik egy szabály: vagy egy, vagy három. Ha el akarsz nyújtani egy mondatot, akkor használod a hármat, minden másnál pedig az egyet. Olyan nincs, ahogy te csináltad, hogy rányomsz a billentyűzetre, aztán egyszer csak leveszed az ujjad, mikor van már pár pontod.

Fogalmazás:

Egyelőre kezdetlegesnek mondanám a fogalmazásodat, de nem feltétlenül rossz értelemben. Látok benne lehetőséget, és ha sokat írsz, olvasol, rengeteget tudsz fejlődni anélkül, hogy észrevennéd. Ez a folyamat általában tudat alatt lezajlik, éppen ezért nem is tudok túl sokat hozzátenni, mindössze néhány dologra hívom fel a figyelmedet, amik ezúttal nem hibák, csak ötletek, amivel jobbá teheted a történetedet.

·         Változatos hosszúságú mondatok: a te mondataid általában rövidek, márpedig ha csak tőmondatokban írsz, az megakaszthatja az olvasót. Próbálj néha hosszabb mondatokat összehozni! Ezt akár utólag is megteheted, visszaolvasod a történetedet, és összevonsz párat. Persze nem kell mindig hosszúnak tenniük, idővel kitapasztalod, mikor mit érdemes használni. Azt ajánlom, hogy miközben írsz, sokszor olvasd vissza, akár hangosan is, közben próbálgasd, hogy hangzik a legjobban.

·         Szókincs: gyakran előfordulnak szóismétlések. Ha csak kevés van belőlük, szándékosságot sugallnak, felhívják magukra a figyelmet, de ha túl sok, az már zavaró lehet. Ha észreveszed, hogy két (vagy több) mondaton belül ugyanazt a szót ismételgeted, keress szinonimát, vagy ha nem találsz, gondolkodj el rajta, hogy tudnád átfogalmazni őket.

·         Részletesebben: ügyelj arra, hogy ne csak cselekményt írj! Igaz, hogy a történet előrehaladása szempontjából ez a legfontosabb, de ahhoz, hogy teljes képet adj, ennél többre van szükség. Vegyük példaként az első fejezetet. Indítasz néhány sor gondolattal, ami nagyon jó. Aztán a semmiből előkerül egy legjobb barátnő, akiről az előbbi titulusán túl csak a nevét tudjuk. Hogy néz ki? Hány éves? Milyen a személyisége? Aztán, hol vannak egyáltalán a szereplők? Ki a főszereplőnk?

például: „Megfordultam , és felnéztem a kollégiumra. Egy hatalmas , régi épület. Nagyon klassz.” → Vagyis tudjuk róla, hogy nagy és régi. De milyen régi, milyen korban tudnád leginkább elképzelni? Milyen stílusú? Milyen színűek a falak, milyen az ablakok formája? Körülötte mi van? Park, erdő, vagy egyszerűen a város többi épülete?

Történet: szeretem a romantikus történeteket, és ezt ebbe a kategóriába tudnám besorolni. Egy lány, aki új életet kezd messze az otthonától, és mindentől, amit ismer – nem éppen eredeti ötlet, de bőven van benne más, ami annak mondható. A prológust nagyon jól eltaláltad, a négy fejezetet utána olvasva nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a kisfiú, akit Melissa talált, bizonyára Zayn. Az egyelőre nem világos, hogy utána miért nem találkoztak többet, remélem, ennek magyarázatára még sort kerítesz. Tetszik a szereplők sötét múltja, hogy nem átlagos tizenévesekről írsz, hanem olyanokról, akik már sok rosszat megtapasztaltak. Szintén pozitívum, hogy ezt a személyiségükön is érzékelteted: Melissa zárkózott lett, Zayn pedig bizalmatlan. Kettejük kapcsolata is érdekes. A vonzalom nyilvánvaló, valahogy mégsem közelítenek egymáshoz.

Karakterek:

·         Melissa: a prológus + a négy fejezet után valamennyire azt hiszem, sikerült kiismernem. Zárkózott, félénk és érzékeny. Ezzel megadtad a legalapvetőbb tulajdonságait, egy teljes karakterhez azonban több kell, főleg, hogy az ő szemszögéből írod a történetet. Az jó, hogy a múltjából hozol néha jeleneteket, ezekkel indokolhatod meg a legegyszerűbben a kialakult személyiségét. Javaslom, hogy mondj róla apró, kevésbé fontos dolgokat is, amik jellemzik, és alátámasztják a fő jellemvonásait.

·         Zayn: igazi rosszfiú, aki után bomlanak a lányok, de azért titokban megölt valakit. Mivel még nem sok fejezet van kész, nem baj, hogy róla csak ennyit tudunk, felcsigázza az olvasókat. Én például mindig arra vártam, hogy mikor lesz már egy közös jelenete Melissával.

·         Bells: aranyos, szimpatikus lány, hiperaktív, divatbolond, és közvetlen. Szerintem őt sikerült a legjobban bemutatatnod eddig.

·          A többi szereplőnek eddig inkább csak a nevét tudjuk, mást semmit, ezért róluk nem sokat tudok mondani, hiszen még a nevét sem sikerült mindnek megjegyeznem.

Realitás:

Fontos, hogy egy történet reális legyen, hogy mi, olvasók, el is higgyük, amit olvasunk: beleéljük magunkat, együtt izguljunk a szereplőkkel, átérezzük az örömüket vagy fájdalmukat. Néhány apróság, amit nem találtam hihetőnek a történetedben:

·         „Öt éves korom óta nem sírtam egészen a mai napig.” → néha mindenki szokott sírni. Talán ez idővel egyre ritkábban fordul elő, de azt nehezen hiszem el, hogy egy óvodás, majd egy általános iskolás kislány ezt meg tudja állni.

·         Aztán a következő: nagyon tetszett az elején a titokzatosság Melissa bátyjáról. Először megtudjuk, hogy halott, amit néha felemlegetsz, de nem árulod el, ezzel még jobban felcsigázva az olvasókat. Aztán bumm, Bell megkérdezi, és rögtön mindent elmond neki, pedig épp csak akkor ismerték meg egymást. A bizalomhoz több idő kell, ahogy egy barátság kialakulásához is. Előfordulhat, hogy két ember már az első perctől fogva kedveli egymást, és jól kijönnek, de mégsem osszák meg egymással az életük legsötétebb mozzanatait.

·         Egyetem vagy gimnázium? A leírtak alapján a történet kezdetén Melissa az első egyetemi évét kezdi, a jelenetek mégis arra utalnak, mintha egy gimnáziumról lenne szó. Hogy miért mondom ezt? Lássuk:

o   a 3. fejezetben a szereplők az évnyitóra mennek. Én idén kezdtem az egyetemen, és egy kezemen össze tudom számolni, hogy hányan mentek el az évnyitónkra. Talán néhány túlbuzgó elsős még benéz, de a többség inkább élvezi még egy kicsit a nyarat, mivel amellett, hogy semmi érdemlegeset nem mondanak, még csak nem is kötelező.

o   „Közben észre sem vettem , hogy az igazgató felállt a színpadra és elmondta a mondandóját.” → az egyetemen dékán van, nem pedig igazgató.

o   „A bejárat mögötti folyóson vannak az öltözők és egy kis szoba a tanároknak.” → tanári a gimiben van, egyetemen irodájuk van (nálunk pl. egy iroda 2-3 tanárnak).

·         Az újságcikk: egy újságban általában objektív cikkek vannak, pláne, ha egy gyilkossági ügyről van szó. Leírják, mi történt, kit gyanúsítanak, és nagyjából ennyi.

„Még egyszer felhívom az önök figyelmét ! Éjjel ne kószáljanak az utcákon , mindig ellenőrizzék , hogy be legyen zárva az ajtó és menyire  csak lehet kerüljék  Zayn Malik-ot. Avery Ewans gyilkosát !” → ezzel nagyjából úgy állítod be a srácot, mint egy közveszélyes sorozatgyilkost mindössze azért, mert a barátnője azután halt meg, hogy veszekedtek. Egyáltalán hogy halt meg? Nekem a leírtak alapján inkább tűnt öngyilkosságnak az eset…

Alapvetően tehát egy izgalmas történetnek ígérkezik, amiben rengeteg lehetőséget látok. Jó a fantáziád, látszik, hogy sok ötleted van, már csak a megvalósításán kell egy kicsit csiszolni, és tökéletes lesz. Kíváncsian várom a folytatását, ugyanis az utolsó mondattal nagyon felcsigáztál. Sok sikert az íráshoz, remélem, segítségedre lehettem a véleményemmel.