Bizonyára minden blogvilágban tevékenykedő legalább egyszer
már találkozott a „sablon” szóval, vagy annak bármely előfordulásával, akár egy
kritikában akár egy cikkben, vagy csak szimplán megemlítve valahol. Ennek
ellenére a szó meghatározása mégsem egyszerű, mert mindenki kicsit mást ért
alatta. Mindössze egy tényező azonos bennük, mégpedig a degradáló hangnem. A
sablonsztorik rosszak, mindenki utálja őket, mégis rengeteg van belőlük – vagy mégsem.
Manapság olyannyira elterjedt, hogy egy történetet
sablonosnak vagy épp eredetinek állítanak be, hogy úgy döntöttem, ideje kicsit
helyrerázni a dolgokat. Mitől lesz egy történet sablonos? Mi nem érdekli az
olvasókat, és miről „szabad” írni? Készítettem ez alapján egy felmérést, több
lelkes önkéntes fogalmazta meg nekem az ezzel kapcsolatos véleményét, én pedig
most ezeket szeretném rendszerezni.
Fanfictionök:
Elismerem, a blogok jelentős része nem egy teljes mértékben
saját világgal, illetve szereplőkkel foglalkozik, hanem valahonnan merít. Ezek
közül is a legnépszerűbb a One Direction nevezetű fiúbanda, amiről szerintem
már mindenki hallott. Bevallom, nem értem, hogy miért pont ők tettek szert
ekkora népszerűségre a bloggerek körében. Jóképűek? Tehetségesek? Izgalmasak?
Annyira nem ismerem őket, hogy ezt meg tudjam válaszolni, de egy dolog biztos:
sokan vannak, akik ha már az egyik tag nevét meglátják, rögtön bezárják a
blogot. Míg mások csak ezeket keresik, gondolom. Bár a felmérés készítése
közben ők lapítottak, mert egy olyan vélemény sem érkezett, hogy ő kifejezetten
ilyen fanficeket keresne.
Bár a legtöbb vélemény kifejezetten a One Direction témájú
blogokat szidta, voltak, akik ezt tágabban értelmezték, és minden hírességről
szóló történetet agyonhasználtnak gondoltak. Többen is megfogalmazták azt az
ismertetőt, miszerint egy rajongó lány elmegy szívszerelme (akinek persze
fogalma nincs a csajól) koncertjére, ahol véletlenül találkoznak, és rögtön
egymásba szeretnek.
A fanfictionök közül tehát csak azokat érte negatív
vélemény, amelyek egy, vagy több hírességgel foglalkoznak, amik egy filmet vagy
könyvet vesznek alapul, azokkal senkinek sem volt problémája.
Karakterek:
A történet után fontos, hogy utaljunk bizonyos
típuskarakterekre. Nehéz olyan szereplőt alkotni, ami megfelel az olvasók
igényeinek, akiknek a szerepébe bele tudják élni magukat, megérteni az
indokaikat, a gondolkodásmódjukat. Akaratlanul is, de szinte mindig olyan
karaktereket alkotunk, akiket be lehet sorolni valamelyik sablonkategóriába. Ez
szerintem nem baj, hiszen minden ember egy kicsit szürke kisegér, vagy
rosszfiú/lány. A fontos az, hogy ne elégedj meg csak eggyel, hanem ötvözd őket,
adj a szereplőidnek egyedi tulajdonságokat. Hogy honnan találj ki ilyeneket?
Figyeld meg a környezetedet, és meglátod, akaratlanul is rengeteg ötletet adnak
neked.
Itt vannak a leggyakrabban emlegetett szereplőtípusok:
·
szürke kisegér: bizonyára mindenki ismeri a
sarokban meghúzódó, félénk, csendes lányt, akit senki se szeret, sőt, észre sem
veszik őt. Gyakran rendelkeznek szomorú múlttal, zűrös családdal, vagy
legalábbis szomorú múlttal.
·
rosszfiú/lány: mindenki utálja vagy imádja őket
(ez előtérő), de alapvetően semmi pozitív nincs a személyiségükben. Mindenkit
bántanak,
·
üresfejű szőke lány: aki gonosz, és a főszereplő
lány ellensége. Idővel mindig kiderül, hogy azért gonosz a főszereplővel, mert
irigykedik rá.
·
Mary Sue: a tökéletes lány, akibe mindenki
szerelmes, mert ugye gyönyörű, okos, kedves, és úgy összességében véve nincs
semmi hibája, legfeljebb olyan, ami miatt még jobban szeretik.
Ezek lennének a legfontosabbak. Közülük is fontos kiemelni a
szürke kisegér + rosszfiú párosítást, akiknek így első olvasásra semmi közük
nincs egymáshoz, és a való életben is kicsi az esély rá, hogy összejöjjenek, a
történetekben azonban rettentő gyakori. (írja ezt az, aki szintén egy
ilyennel próbálkozik.)
Történet:
Az alaptörténet sablonossága az, ami szerintem a legkevésbé
gyakori. Abba szinte minden író belefut egyszer, hogy a fent említettek közül
valamit felhasznál (leggyakrabban a szereplőket), de az, hogy egy teljes
történet sablonos legyen, kisebb az esély. Itt is felsorolok néhányat.
· Szent Johanna Gimi utánzatok: ezt
szándékosan nem a fanfictionök közé soroltam, hiszen az írói nem tűntetik fel
forrásként a könyvet, sőt, tagadják is, hogy bármi közük lenne hozzá – annak ellenére,
hogy a történet megegyezik. Szinte mindenki ismeri a könyvet, de ha valaki
mégsem, egy rövid, sablonná vált összefoglaló: a főszereplő lány most kezdi a
gimnáziumot, és elhatározza, hogy naplót fog írni. Az életének minden apró
részletét leírja azt talán nem, hogy kimegy vécére, de ha találkoztatok
ilyennel is, szóljatok, melyek közül a fontosabbak közé tartozik, hogy
beleszeret a legmenőbb srácba, szenved néhány fejezetet, hogy a fiút nem
érdekli, aztán valami csodával határos módon mégis összejönnek.
· fantasyk: ezek közül is a vámpírok a
leggyakoribbak. Ezeket a történeteket az Alkonyathoz tudnám legjobban
hasonlítani, és az írói hasonló módon másolják, mint a SZJG-t. Tehát, van egy
átlagos lány (megint), aki beleszeret egy fiúba, akiről kiderül, hogy
vámpír/vérfarkas/démon/tündér/sárkány/unikornis. Először megijed, aztán persze
rájön, hogy neki akkor is ő kell, nem számít, hogy vért iszik/farkassá
változik/tüzet okád/varázsol
· valóságtól elszakadt történetek: nem
fantasykra gondolok, hanem olyanokra, ahol minden tökéletes. Itt történhet
bármilyen katasztrófa, a főszereplő a végén mégis jól jön ki belőle.
Ha valamelyik pontnál magadra ismertél, akkor se csüggedj: ez csak egy
általánosító lista, a felsoroltakon túl a te történeted bőven tartalmazhat
egyedi elemeket. Nekem például vannak olyan sablonok, amiket kifejezetten
szeretek: a gimis helyszínt, a szürke kisegér + rosszfiú párost például
előszeretettel alkalmazom, mert érdekesnek tartom, és úgy gondolom, sokkal
nagyobb kihívás egy sablonsztoriból egyedit alkotni, mint valamilyen légből
kapott ötletből.
Tehát ne aggódjatok amiatt, hogy a
történetetek sablonos! Arról írjatok, ami érdekel titeket, ami eszetekbe jut,
és addig nem hagy nyugodni, míg meg nem írjátok. Ha elsőre nem érzitek
tökéletesnek, írjatok tervet, javítgassatok, csiszoljatok rajta, míg a végén
annyi változtatáson nem esik át, hogy egy sablonba se lehet besorolni.
Kedves Szimy!
VálaszTörlésNagyon üdítő volt olvasni a soraidat, nem sok hasonlóval találkozni mostanság a témában. Én is ugyanígy gondolkodom erről, mint Te. A karakterekről írtakkal főképp egyetértek. :)
Egyébként nagyon tetszik a blogotok, a kritikák is igen tartalmasak, hasznosak. :) További jó szerkesztést!
Üdv, Camilla A.
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett a cikk. Mostanában sok helyen találkoztam a témával, főleg facebook csoportokban, ezért gondoltam utánajárok kicsit, ki mit gondol róla.
Köszönjük a dicséretet, a bloggal kapcsolatban igyekszünk, bár még csak nemrég nyitottunk. Köszi, hogy írtál :)