2015. 06. 21.

Sablonsztorik

Bizonyára minden blogvilágban tevékenykedő legalább egyszer már találkozott a „sablon” szóval, vagy annak bármely előfordulásával, akár egy kritikában akár egy cikkben, vagy csak szimplán megemlítve valahol. Ennek ellenére a szó meghatározása mégsem egyszerű, mert mindenki kicsit mást ért alatta. Mindössze egy tényező azonos bennük, mégpedig a degradáló hangnem. A sablonsztorik rosszak, mindenki utálja őket, mégis rengeteg van belőlük – vagy mégsem.
Manapság olyannyira elterjedt, hogy egy történetet sablonosnak vagy épp eredetinek állítanak be, hogy úgy döntöttem, ideje kicsit helyrerázni a dolgokat. Mitől lesz egy történet sablonos? Mi nem érdekli az olvasókat, és miről „szabad” írni? Készítettem ez alapján egy felmérést, több lelkes önkéntes fogalmazta meg nekem az ezzel kapcsolatos véleményét, én pedig most ezeket szeretném rendszerezni.
Fanfictionök:
Elismerem, a blogok jelentős része nem egy teljes mértékben saját világgal, illetve szereplőkkel foglalkozik, hanem valahonnan merít. Ezek közül is a legnépszerűbb a One Direction nevezetű fiúbanda, amiről szerintem már mindenki hallott. Bevallom, nem értem, hogy miért pont ők tettek szert ekkora népszerűségre a bloggerek körében. Jóképűek? Tehetségesek? Izgalmasak? Annyira nem ismerem őket, hogy ezt meg tudjam válaszolni, de egy dolog biztos: sokan vannak, akik ha már az egyik tag nevét meglátják, rögtön bezárják a blogot. Míg mások csak ezeket keresik, gondolom. Bár a felmérés készítése közben ők lapítottak, mert egy olyan vélemény sem érkezett, hogy ő kifejezetten ilyen fanficeket keresne.
Bár a legtöbb vélemény kifejezetten a One Direction témájú blogokat szidta, voltak, akik ezt tágabban értelmezték, és minden hírességről szóló történetet agyonhasználtnak gondoltak. Többen is megfogalmazták azt az ismertetőt, miszerint egy rajongó lány elmegy szívszerelme (akinek persze fogalma nincs a csajól) koncertjére, ahol véletlenül találkoznak, és rögtön egymásba szeretnek.
A fanfictionök közül tehát csak azokat érte negatív vélemény, amelyek egy, vagy több hírességgel foglalkoznak, amik egy filmet vagy könyvet vesznek alapul, azokkal senkinek sem volt problémája.
Karakterek:
A történet után fontos, hogy utaljunk bizonyos típuskarakterekre. Nehéz olyan szereplőt alkotni, ami megfelel az olvasók igényeinek, akiknek a szerepébe bele tudják élni magukat, megérteni az indokaikat, a gondolkodásmódjukat. Akaratlanul is, de szinte mindig olyan karaktereket alkotunk, akiket be lehet sorolni valamelyik sablonkategóriába. Ez szerintem nem baj, hiszen minden ember egy kicsit szürke kisegér, vagy rosszfiú/lány. A fontos az, hogy ne elégedj meg csak eggyel, hanem ötvözd őket, adj a szereplőidnek egyedi tulajdonságokat. Hogy honnan találj ki ilyeneket? Figyeld meg a környezetedet, és meglátod, akaratlanul is rengeteg ötletet adnak neked.
Itt vannak a leggyakrabban emlegetett szereplőtípusok:
·         szürke kisegér: bizonyára mindenki ismeri a sarokban meghúzódó, félénk, csendes lányt, akit senki se szeret, sőt, észre sem veszik őt. Gyakran rendelkeznek szomorú múlttal, zűrös családdal, vagy legalábbis szomorú múlttal.
·         rosszfiú/lány: mindenki utálja vagy imádja őket (ez előtérő), de alapvetően semmi pozitív nincs a személyiségükben. Mindenkit bántanak,
·         üresfejű szőke lány: aki gonosz, és a főszereplő lány ellensége. Idővel mindig kiderül, hogy azért gonosz a főszereplővel, mert irigykedik rá.
·         Mary Sue: a tökéletes lány, akibe mindenki szerelmes, mert ugye gyönyörű, okos, kedves, és úgy összességében véve nincs semmi hibája, legfeljebb olyan, ami miatt még jobban szeretik.
Ezek lennének a legfontosabbak. Közülük is fontos kiemelni a szürke kisegér + rosszfiú párosítást, akiknek így első olvasásra semmi közük nincs egymáshoz, és a való életben is kicsi az esély rá, hogy összejöjjenek, a történetekben azonban rettentő gyakori. (írja ezt az, aki szintén egy ilyennel próbálkozik.)
Történet:
Az alaptörténet sablonossága az, ami szerintem a legkevésbé gyakori. Abba szinte minden író belefut egyszer, hogy a fent említettek közül valamit felhasznál (leggyakrabban a szereplőket), de az, hogy egy teljes történet sablonos legyen, kisebb az esély. Itt is felsorolok néhányat.

   ·        Szent Johanna Gimi utánzatok: ezt szándékosan nem a fanfictionök közé soroltam, hiszen az írói nem tűntetik fel forrásként a könyvet, sőt, tagadják is, hogy bármi közük lenne hozzá – annak ellenére, hogy a történet megegyezik. Szinte mindenki ismeri a könyvet, de ha valaki mégsem, egy rövid, sablonná vált összefoglaló: a főszereplő lány most kezdi a gimnáziumot, és elhatározza, hogy naplót fog írni. Az életének minden apró részletét leírja azt talán nem, hogy kimegy vécére, de ha találkoztatok ilyennel is, szóljatok, melyek közül a fontosabbak közé tartozik, hogy beleszeret a legmenőbb srácba, szenved néhány fejezetet, hogy a fiút nem érdekli, aztán valami csodával határos módon mégis összejönnek.
   ·        fantasyk: ezek közül is a vámpírok a leggyakoribbak. Ezeket a történeteket az Alkonyathoz tudnám legjobban hasonlítani, és az írói hasonló módon másolják, mint a SZJG-t. Tehát, van egy átlagos lány (megint), aki beleszeret egy fiúba, akiről kiderül, hogy vámpír/vérfarkas/démon/tündér/sárkány/unikornis. Először megijed, aztán persze rájön, hogy neki akkor is ő kell, nem számít, hogy vért iszik/farkassá változik/tüzet okád/varázsol
   ·        valóságtól elszakadt történetek: nem fantasykra gondolok, hanem olyanokra, ahol minden tökéletes. Itt történhet bármilyen katasztrófa, a főszereplő a végén mégis jól jön ki belőle.

Ha valamelyik pontnál magadra ismertél, akkor se csüggedj: ez csak egy általánosító lista, a felsoroltakon túl a te történeted bőven tartalmazhat egyedi elemeket. Nekem például vannak olyan sablonok, amiket kifejezetten szeretek: a gimis helyszínt, a szürke kisegér + rosszfiú párost például előszeretettel alkalmazom, mert érdekesnek tartom, és úgy gondolom, sokkal nagyobb kihívás egy sablonsztoriból egyedit alkotni, mint valamilyen légből kapott ötletből.

Tehát ne aggódjatok amiatt, hogy a történetetek sablonos! Arról írjatok, ami érdekel titeket, ami eszetekbe jut, és addig nem hagy nyugodni, míg meg nem írjátok. Ha elsőre nem érzitek tökéletesnek, írjatok tervet, javítgassatok, csiszoljatok rajta, míg a végén annyi változtatáson nem esik át, hogy egy sablonba se lehet besorolni.


2 megjegyzés:

  1. Kedves Szimy!

    Nagyon üdítő volt olvasni a soraidat, nem sok hasonlóval találkozni mostanság a témában. Én is ugyanígy gondolkodom erről, mint Te. A karakterekről írtakkal főképp egyetértek. :)
    Egyébként nagyon tetszik a blogotok, a kritikák is igen tartalmasak, hasznosak. :) További jó szerkesztést!

    Üdv, Camilla A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a cikk. Mostanában sok helyen találkoztam a témával, főleg facebook csoportokban, ezért gondoltam utánajárok kicsit, ki mit gondol róla.
      Köszönjük a dicséretet, a bloggal kapcsolatban igyekszünk, bár még csak nemrég nyitottunk. Köszi, hogy írtál :)

      Törlés