Egy kis ajánló

Sziasztok! 

Éppen Netty Gondterhes című művének kritikáját írtam, amikor kipattant a fejemből, hogy hozok egy ajánlót nektek. Adalia White - Cinderellája lett a kiválasztott, és úgy döntöttem, hogy mindenképp be kell nézni. Főként azoknak, akik látták a filmbeli változatot. Csak a prológus van még fenn, de feltétlenül megéri beleolvasni. 

Író: Adalia White
Cím: Cinderella csöpögős szerelmi történet, egy kis varázslattal megfűszerezve
Link: xxx

Fülszöveg: 

Szabadság, egyéni akarat, élet. Fogalmak, amik Ella számára ismeretlenek voltak. Ő egész életét úgy élte le, mint egy madár: egy kalitkába zárt, fogságba esett madár. Ahogy idősödött, és a kötelességek egyre nagyobb szerepet játszottak életében, úgy érezte, hogy ez a kalitka kezd zsugorodni. A 17. születésnapján, miután megtudta azt a feladatot, ami hatással lesz az egész hátralévő életére. Ella tudta, hogyha nem tesz az érdekében, hogy boldog élete legyen, akkor a kalitka végleg összemegy, s ő pedig moccani se bír majd.

Részlet a prológusból: 

"Vártam, hogy hirtelen kicsapódik, és férjem épségben száguld be rajta. Reménykedtem benne, hogy ez csak egy kis színjáték, egy rossz vicc, amit születésnapom alkalmából talált ki. Viszont a kapu nem nyílt ki. Meg sem moccant. Csak állt ott, mozdulatlanul, rendíthetetlenül , s azt sugallta, hogy rajta bizony bejönni senki sem fog! S igaza is lett. A ceremónia végéig, senki sem lépett be a terembe. Miután mindenki elhallgatott, intettem nekik, hogy menjenek ki, egyedül hagyva engem egy pillanatra. Szükségem volt egy kis magányra. Kisfiam arcát megcsókolva, hagytam, hogy ő is kisétáljon a helyiségből. Mikor mindenki kiment, a terem hírtelen csöndbe burkolózott. A légy zümmögése is elhallgatott, az ablak mellett fészkelő madarak szárnycsapásai abbamaradtak, a szél süvítése megszűnt, s a kint dolgozó emberek is felfüggesztették mindazt amit éppen csináltak. Minden olyan nyugodt volt egészen addig, amíg a nagy harang meg nem szólalt. Mély hangja ébresztőként süvített végig az egész udvaron. Figyelmeztetett mindenkit a gyászra, s arra az emberre, aki előtt ezzel dallammal szerettek volna tisztelegni. Tudtam, hogy ez előre el volt tervezve, felkészültem rá, megfogadtam, hogy nem fogok sírni, s mégis az első kondulás után egy apró könnycsepp szaladt végig az arcomon. A második hangnál még több követte, s a harmadiknál, már nem bírtam tovább! Zokogva borultam a hideg kőre, könyökömet annyira beverve, hogy vér kezdett belőle szivárogni. Nem érdekelt. Csak az számított, hogy nem akartam ezt az egészet. Azt akartam, hogy a férjem itt álljon mellettem, s mellkasához vonva nyugtasson meg, hogy soha többé nem fog elhagyni. De ő nem volt itt. Edward már messze járt, s ezzel a cselekedetével óriási nyomot hagyott mindenkiben. De nem az volt a legnagyobb fájdalmam, hogy végleg itthagyott. Nem, én nem rá voltam mérges, hanem magamra, amiért annyit vártam arra hogy egybekeljünk, és boldog életet éljünk. Mérges voltam magamra, amiért abban az időben, olyan makacs voltam. Hogy azon a bizonyos napon, nem ugrottam apán nyakába, megköszönve neki, hogy ilyen csodálatos férfihoz akar hozzáadni. Viszont akkor nem így gondolkoztam, nem így cselekedtem, s most már látom, hogy ezzel nagyon nagy hibát vétettem!"