2015. 07. 27.

Hogyan reagáljunk a kritikákra?

Ha úgy döntesz, hogy tollat/pennát/klaviatúrát fogsz a kezedbe, és megalkotsz egy novellát, regényt, vagy akár verset, és ezt meg is osztod másokkal az interneten keresztül, ahogy manapság sokan teszik, ennek elengedhetetlen velejárója, hogy a művedre valamilyen féle visszajelzés érkezik. Mikor feltöltöd, ezt még reméled is, hogy minél többen fognak írni neked, hogy tudd, mit csinálsz jól, és mit nem. Mikor azonban oda jutsz, hogy tényleg érkezik visszajelzés, fontos, hogy erre felkészülj, mert gyakran nem azt kapod, amit vársz. Az alábbiakban a legalapvetőbb kritikatípusokat fogom sorra venni, valamint azt, ahogy ezekre (szerintem) érdemes reagálni.
Csak dicsérő:
Bármilyen kezdő vagy is, mindig lesz, aki kizárólag jót fog a történetedről mondani. Ezt teheti azért, mert a barátod, vagy, mert nem szeretne megbántani, de az is lehet, hogy tényleg semmi rosszat nem lát benne. Kezdőként az ilyeneknek örülsz a legjobban, alaposan felpumpálják az önbizalmadat, és ha nem figyelsz, könnyen el is szállhatsz tőle. Éppen ezért fontos, hogy észben tartsd, hogy mindig van hova fejlődnöd, csak épp még nem találtál rá a helyes irányra, amerre tovább haladhatnál.
A  kicsit tapasztaltabb írók ezeket a véleményeket már óvatosabban veszik, örülnek, hogy van, akinek tetszik, amit csinálnak, de közben keresik azokat a kritikákat, melyek a hibákra is rávilágítanak.
Csak szidalmazó:
Előfordulhat, hogy valaki csak rosszat mond a történetedről. Attól függetlenül, hogy valójában milyen szinten állsz, és milyen jó alapsztorit találtál ki, mindig vannak, akik csak a hibát látják majd benne. Hozzád vághatják, hogy sablonos, unalmas, és még sorolhatnám a sokkalta cifrábban kifejezett negatív jelzőket. Ezekre a véleményekre nehéz civilizáltan válaszolni, és ha nem akarsz egy sértődött óvodásra hasonlítani, kerüld a „próbálj meg jobbat írni” és a „ha nem tetszik, ne olvasd” féle megszólalásokat.
Én ha ilyennel találkozok, a következőt szoktam tenni:
1.       Végigolvasom, és ha feldühít, bezárom az ablakot, és napokig rá se nézek a kritikára.
2.       Mikor már lehiggadtam, elolvasom újból. Ekkor már képes vagyok nem felhúzni magamat rajta.
3.       Végiggondolom minden egyes pontját, hogy mi az, amiben talán igaza lehet, és mivel nem értek egyet, és gondolom azt, hogy csupán bántásból írta.
4.       A fentebbi észrevételeimet udvariasan megfogalmazva megköszönöm neki, hogy időt szánt a történetemre.
Vegyes:
A legjobb, ha egy kritika egyaránt tartalmaz jót és rosszat is, nagy valószínűséggel, ha ilyet kapsz, akkor találkozhatsz egy reális és őszinte véleménnyel. Persze ezzel sem biztos, hogy egyetértesz, hiszen azt sose feledd el, hogy minden vélemény egy ember személyes nézőpontja, előfordulhat, hogy valamivel nem értesz egyet. Gondolj csak az irodalomórán tanult regényekre: lehetetlen, hogy valakinek az összes tetsszen, pedig mind nagy-nagy irodalmi értéket hordoznak. Én például többször megkaptam, hogy túl sok és részletes leírást használok – aki írta, valószínűleg nem szerette annyira gimiben Jókai Mór regényeit, mint én.
Ebben az esetben is hasznos lehet a fent említett négylépcsős reagálás. Megjegyzem, ez sem tökéletes, hiszen hátránya, hogy nem válaszolsz rögtön a véleményekre, ami miatt nem is egyszer megsértődtek rám, de szerintem még mindig jobb, mint egy elkapkodott üzenetet küldeni.

Röviden összefoglalva ezek lennének a főbb kritikatípusok. Remélem, tudtam nektek segíteni abban, hogy ne törjetek le rögtön, ha valaki rosszat ír a történetetektől, mert higgyétek el, ilyen minden író életében előfordul, nem is egyszer.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése