Ha úgy döntesz, hogy tollat/pennát/klaviatúrát fogsz a
kezedbe, és megalkotsz egy novellát, regényt, vagy akár verset, és ezt meg is
osztod másokkal az interneten keresztül, ahogy manapság sokan teszik, ennek
elengedhetetlen velejárója, hogy a művedre valamilyen féle visszajelzés
érkezik. Mikor feltöltöd, ezt még reméled is, hogy minél többen fognak írni
neked, hogy tudd, mit csinálsz jól, és mit nem. Mikor azonban oda jutsz, hogy
tényleg érkezik visszajelzés, fontos, hogy erre felkészülj, mert gyakran nem
azt kapod, amit vársz. Az alábbiakban a legalapvetőbb kritikatípusokat fogom
sorra venni, valamint azt, ahogy ezekre (szerintem) érdemes reagálni.
Csak dicsérő:
Bármilyen kezdő vagy is, mindig lesz, aki kizárólag jót fog
a történetedről mondani. Ezt teheti azért, mert a barátod, vagy, mert nem
szeretne megbántani, de az is lehet, hogy tényleg semmi rosszat nem lát benne.
Kezdőként az ilyeneknek örülsz a legjobban, alaposan felpumpálják az
önbizalmadat, és ha nem figyelsz, könnyen el is szállhatsz tőle. Éppen ezért
fontos, hogy észben tartsd, hogy mindig van hova fejlődnöd, csak épp még nem
találtál rá a helyes irányra, amerre tovább haladhatnál.
A kicsit
tapasztaltabb írók ezeket a véleményeket már óvatosabban veszik, örülnek, hogy
van, akinek tetszik, amit csinálnak, de közben keresik azokat a kritikákat,
melyek a hibákra is rávilágítanak.
Csak szidalmazó:
Előfordulhat, hogy valaki csak rosszat mond a történetedről.
Attól függetlenül, hogy valójában milyen szinten állsz, és milyen jó
alapsztorit találtál ki, mindig vannak, akik csak a hibát látják majd benne.
Hozzád vághatják, hogy sablonos, unalmas, és még sorolhatnám a sokkalta
cifrábban kifejezett negatív jelzőket. Ezekre a véleményekre nehéz civilizáltan
válaszolni, és ha nem akarsz egy sértődött óvodásra hasonlítani, kerüld a „próbálj
meg jobbat írni” és a „ha nem tetszik, ne olvasd” féle megszólalásokat.
Én ha ilyennel találkozok, a következőt szoktam tenni:
1.
Végigolvasom, és ha feldühít, bezárom az
ablakot, és napokig rá se nézek a kritikára.
2.
Mikor már lehiggadtam, elolvasom újból. Ekkor
már képes vagyok nem felhúzni magamat rajta.
3.
Végiggondolom minden egyes pontját, hogy mi az,
amiben talán igaza lehet, és mivel nem értek egyet, és gondolom azt, hogy
csupán bántásból írta.
4.
A fentebbi észrevételeimet udvariasan
megfogalmazva megköszönöm neki, hogy időt szánt a történetemre.
Vegyes:
A legjobb, ha egy kritika egyaránt tartalmaz jót és rosszat
is, nagy valószínűséggel, ha ilyet kapsz, akkor találkozhatsz egy reális és
őszinte véleménnyel. Persze ezzel sem biztos, hogy egyetértesz, hiszen azt sose
feledd el, hogy minden vélemény egy ember személyes nézőpontja, előfordulhat,
hogy valamivel nem értesz egyet. Gondolj csak az irodalomórán tanult
regényekre: lehetetlen, hogy valakinek az összes tetsszen, pedig mind nagy-nagy
irodalmi értéket hordoznak. Én például többször megkaptam, hogy túl sok és
részletes leírást használok – aki írta, valószínűleg nem szerette annyira
gimiben Jókai Mór regényeit, mint én.
Ebben az esetben is hasznos lehet a fent említett
négylépcsős reagálás. Megjegyzem, ez sem tökéletes, hiszen hátránya, hogy nem
válaszolsz rögtön a véleményekre, ami miatt nem is egyszer megsértődtek rám, de
szerintem még mindig jobb, mint egy elkapkodott üzenetet küldeni.
Röviden összefoglalva ezek lennének a főbb kritikatípusok.
Remélem, tudtam nektek segíteni abban, hogy ne törjetek le rögtön, ha valaki
rosszat ír a történetetektől, mert higgyétek el, ilyen minden író életében
előfordul, nem is egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése