Kritika #3 - (Gond)terhes

Író: Netty L. Nelson
Cím: (Gond)terhes
Link: xxx

FEJLÉC:

A fejléc tökéletesen tükrözi a történeted hangulatát, témáját. Ez a narancssárga fejléc illik a zöldes designodhoz, habár eddig nem találkoztam hasonlóval. Az alapon csak néhány olyan motívum fordul elő, ami a történetben is megvilágítást kaphat – gondolok itt a helységekre. Például nekem fogalmam sincs, mi köze lehet egy boltívnek bal alsó sarok) egy ilyen történetben. Meg nekem az „ülő Lexie” feje felett lógó óra sem nyerte el a tetszésemet, mert olyan, mintha bármelyik pillanatban a fejére zuhanhatna. Értem, fontos az idő, de ezt az órát rakhatnád máshová is.

A karaktered egy random lány, és valójában semmi probléma vele. Az elhelyezés, a kivágás, minden passzol. És bár említetted, hogy a fejlécen lévő karakter nem a történetben szereplő főhőst jeleníti meg, azért mégiscsak hitelesebb lenne egy fekete hajú lányt rakni a fejlécre; legalább ennyi egyezzen kettejükben.
A feliratok jól el vannak rendezve, ez az egyszerű betűtípus pedig éppen illik is rá. Nem túl nagy, nem túl kicsit, nem túl csicsás, nem túl csúnya: pont jó. A cím pedig látható helyen van, jó a betűtípusa, és a színe, tehát ehhez többet nem fűznék.
A bejegyzésed – ha jól látom – Times New Roman, normál betűméret, sorkizárt. Teljesen megfelel, mindenkinek ilyen formában kéne közvetíteni a mondandóját. Vannak, akik kis ficnifacni betűkkel írnak, retinaégető színnel, és örömmel állíthatom, hogy te NEM tartozol közéjük. Ez azért fontos kritérium.
A modulok egyszerűek, mégis nagyszerűek, illenek a blogod designjához és hangulatához egyaránt. Az elrendezésükkel sincs semmi baj, a menüd pedig fantasztikus. Nem csak a kódja, vagy a megjelenése, hanem a pontjaid is. Minden olyat tartalmaz, amire az olvasó kíváncsi lehet: fejezetek között böngészhet, megismerheti a főszereplőket, elolvashatja a kritikáidat, megtekintheti a díjaidat. Külön dicséret azért, hogy nincs Navbarod, mivel így sokkal szebb az összkép.

10/7

DESIGN

Zöld, narancssárga. Narancssárga, zöld. Életemben nem gondoltam volna, hogy ez a két szín ilyen jól mutat egymás mellett, pedig de. Nagyon jól néz ki. Tetszik, hogy a modulok és a bejegyzés egy síkban vannak, nincs az egyik feljebb, nincs a másik lejjebb. Ezek pedig a fejléc alatt vannak közvetlenül, megfelelő szélességben.

10/10

KARAKTEREK

Nincsenek képek. Akkor mi van? Néhány gondolat a személyiségről egy kis humorral fűszerezve. Jó megoldás, teljesen rendben van, hogy inkább az olvasóra bízod a szereplőid kinézetét egy-két tulajdonság alapján, minthogy egy már eleve megformázott képet rakj eléjük. Így a történeted is több nézettségnek örvend.

Ami a formázásukat illeti. Hát, hallod, szerintem én ugyanúgy képzelem el mindegyiküket, ahogyan leírtad. Van egy kedvencem, aki nem szerepel a szereplők listájában. Vagyis inkább kettő. Az egyik Kuki-Muki – aki valójában két személy, de ez lényegtelen; a másik pedig – tattararamm – Brandon! Amellett, hogy imádom a nevét, a személyiségén is sokat röhögök. Nekem aztán tök mindegy, hogy tényleg ennyire degenerált, vagy csak megjátssza, így jó, és kész. De nem húzom már tovább, belevágok:

Lexie. Először nem hittem a szememnek, hogy ezt a nevet adtad a főhősödnek, amikro az én novellámban csúnyán kicsúfoltad a nevét „Szexire”. Szóval röhögtem. Azt vártam, mit hozol ki belőle, ééés már az első fejezetben sikerült kiigazodni rajta a… buszon. Mindegy, hosszú történet. Na, jó, ez egy közös emlékkép. Kéne valami aláfestő zene. Ő az a tinédzser, akit minden szülő magának kívánna. Vagy nem. Segít a háztartásban, dolgozik, nem cigarettázik, nem iszik piát – kivéve bulikon, és nagyapával – és még a húgát is neveli. Emellett zavarba jön, ha ő van a középpontban, vagy, ha egy ember öt másodpercnél tovább bámulja; valamint hatalmasabbnál gigantikusabb hülyeségeket követ el, miszerint: „Én most el fogom játszani, hogy kisbabám lesz. Pont, mint az oviban! Juhúúú!” Na, jó, azért ennyire nem egyszerű, de körítés nélkül kb. ez lenne.

Violet: „Élvezek, és lázadok, meg nem változok” – tinédzser. De ki tudja, mi lesz még. Emo külső? Pipa. Festett haj? Pipa. Káros szenvedélyek? Pipa. Hülye ötletek? Pipa. „Mindenkit utálok-korszak”? Pipa. Deee értek a ruhákhoz? Pipa. Igen, kétségtelen, hogy az összes stimmel.

Matt. „Szex, szex és más semmi?” Taláán… Mondjuk a csipkeruha kissé perverz ötlet volt, elismerem, de én annyira imádom a karakterét, hogy nem igaz. Kicsit talán hasonlít nagyapához, aki szintén ilyen. De azért mennyi annak az esélye, hogy, ha egy menő srácot, felkeres egy olyan csaj, akivel eddig sose beszélt, megéri, hogy legyen az álgyerekének az álapja, ő meg rávág egy igent, azzal a feltétellel, hogy mindennap találkozzanak, hogy érdekesebb legyen a történet? Semennyi. A (Gond)terhesben azonban igenis lehetséges. És az eddig szexi, bunkógyerek a suliból elkötelezi magát. Khm, khm, khm – hirtelen megfájdult a torkom az enyhe, és érthetetlen irónia miatt.

10/10

FÜLSZÖVEG/ALAPSZTORI

„Mit csináljak, mit csináljak? Másoljam baszarintsam ide a fülszöveget, mert nincs benne hiba? Írjam át full gázra, csak azért, hogy tudjak valami rosszat is mondani róla? Mi legyen, mi legyen…” – tűnődik a kritikus, Bella Ábrándozó Stewart. Végül a második opció adódik, így miután „bemásolom” egy kis kommentár után, ennek a pontnak vége szakad. Fogadok, hogy Netty azért ír ilyen jól, hogy megnehezítse a munkámat… muhahahahaha, hogy tudtam!

Nos, a történet Lexieről és húgáról, Violetről szól, akik a nagyszülőknél – lásd perverz nagypapa és angyali nagymama mellett - élnek. Azonban Violet meghaladja már a problémás tinédzserekkel járó problémák számát, így úgy döntenek, Oklahomába küldik bentlakásos suliba. A lány azonnal testvéréhez fordul, és az az ötlete, hogy Lexie legyen álterhes, amíg ő megjavul. Ezen a nagyszerű ajánlaton már csak az tud fokozni, hogy a gyerek apja Matt Blackwell, aki köztudottan élvezi ezt a kis változást az életében, és hatalmas előszeretettel keserítgeti a gondterhes lány amúgy sem egyszerű életét.

A fülszöveged nagyon jó, rég olvastam már ehhez foghatót: érdekes, szépen megfogalmazott, izgalmas. Semmi problémám nincs vele, csupán egyetlen dolgot említenék meg. Ugye a fülszövegben az szerepel, hogy teljesen egyedül kell szembenéznie a gondokkal. Viszont Aaron és Rox tudnak a dologról, támogatják őt. Akkor ők „senkik”? Értem, hogy Lexie jön ki ebből a legrosszabbul, de ők nem tudnak mást tenni, mint támogatni a barátjukat. Nem tudnak kihordani egy gyereket, vagy hasonló, de az, hogy ott vannak mellette az ilyen helyzetekben, szerintem éppen elég. Szóval EGYÁLTALÁN nem egyedül kell megbirkóznia a dolgokkal. Ott vannak a barátai neki, akikkel bármikor beszélhet, ha gáz van.

10/9

TÖRTÉNET

Ugye én ilyen kis VIP-személy lennék, már bekukkantást nyerhettem a történetedbe a publikálás előtt, és akkor is már nagyon tetszett, azonban nem gondoltam volna, hogy blogot csinálsz belőle. A történetedet simán el tudnám képzelni LOL-könyvként, nagyon sok olvasója is akadna, mivel a mai fiatalok nyelvén íródott, a sztori érdekes, és jelen időben sokkal könnyebb is olvasni.

Mivel a desigonod szép, és a fejléceddel sincsenek akkora problémák, ezért már a fél-sikered meg van. A következő negyedet elérted a fülszövegeddel, ami hihetetlenül érdekes, jól megfogalmazott, megkapó. A maradékot pedig köszönheted a helyesírásodnak, a fogalmazásodnak, és nem utolsó sorban a bétá(i)dnak. Tehát helyesírási hibát nem is találtam benne, elírással sem találkoztam, vagy lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet. A fogalmazásod is nagyon kielégítő, ez a jelen idő pedig… egészen biztos, hogy akad vele egy kevés problémád, de megfelelően leplezed ezeket. Biztosan sokak kritikáját kikérted már a blogodról – bár utoljára két hete néztem őket-, szóval nem igazán tudok neked újat mondani, és látszik, hogy megfogadod a tanácsukat.

Amikor a történéseket írod, nagyon precíz vagy, próbálsz minden egyes részletre komolyan összpontosítani, és azt szép fogalmazáskészséggel leírni. Néhány apróbb hibán kívül – amelyek említésre sem méltatnak (pontosvessző problémák itt-ott) – nem találok hibákat.

Igazából most össze-vissza hablatyolok, próbálok hibát találni, javítgatni, de ez teljesen felesleges, mert már az összes dolgot kimerítettem, amiről beszélni szerettem volna. Szépen írsz, jól fogalmazol, a karaktereid humorosak, jól megformázottak, a designod letisztult. Ezért nem is lesz „Alapjába véve”-pontom. Csak azért, hogy ugyanezt elmondjam ott is, csupán gondolatokba szedve, teljesen felesleges.

Szerintem, pontosan tudod, hogy az olvasók szeretik a történeted, a fülszöveged jó, a designod esztétikus, és, hogy ez a kritika rövidebb a vártnál. :)))

10/10

Összesen: 50/46

Kritikám nem bántó, csupán építő jellegű! Semmilyen bántó szándékkal nem rendelkezik!